Századok – 1925-1926
Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Preussische Jahrbücher 211
212 TÖRTÉNETI IRODALOM. 212-az, hogy megismerhetjük belőle a mértékadó angol felfogást. A történelmi eseményeket említésreméltó tárgyilagossággal adja elő, a háborús gyűlölet befolyása alig érezhető már. A megelőző eseményeket mellőzve, Daniels az 1914 júl. 5-én megindult eseményekkel kezdi referátumát. Szerinte a Cambridge History fontos lépés a háborús felelősség kérdésének megítélésében, mert megállapítható, hogy amint Anglia, melynek nem állott érdekében a háborús bonyodalom, kénytelen volt a nagyszerb törekvések mögött álló Oroszországot támogatni, hacsak nem akarta kockáztatni Oroszországnak világpolitikailag indokolt csatlakozását Németországhoz, éppen úgy Németország is kényszerítve volt támogatni az önvédelembe kergetett monarchiát, minthogy ellenkező esetben veszélyeztette volna renoméját osztrákoknál, magyaroknál, bolgároknál és törököknél. Az ingadozó angol kabinetnek a németek által támogatott javaslata: hogy a monarchia Belgrád birtokában várja meg a hatalmak közvetítését, a monarchia gyenge katonai készültsége miatt nem volt keresztülvihető. Daniels szerint ezért nehéz felelősség terheli a magyarokat, akik a monarchia haderejének kiépítését nagymértékben akadályozták. Cambridge History megállapítja azt is, hogy Oroszország folytatta az erőteljes mozgósítást ugyanakkor, amikor az osztrák-magyar, orosz és német diplomácia újra felvette a tárgyalás folytatását és ezzel nagyban hozzájárult a világháború időelőtti kitöréséhez. Az angol kabinet aug. 4-ig erős ingadozást mutatott Grey háborús politikájának követésében, de a belga neutralitás megsértése egységessé tette a háborús akaratban. Daniels a továbbiakban a háborús és a béketárgyalások alatti angol külpolitikát csaknem kizáróan német vonatkozásokban ismerteti és kiemeli, hogy az angol politikusok tudatában vannak a ,,karthagói béke" tarthatatlanságának, amelynek megváltoztatásához a „Cambridge History" kétségtelenül jelentékenyen hozzá fog járulni. — Heft 3. Wertheimer, Oskar v.: Die Memoiren des Grafen Michael Károlyi. Wertheimer emlékiratainak felhasználásával rajzolja meg portréját annak a politikusnak, akinek a végzet oly fontos szerepet juttatott Magyarország sorsdöintő órájában. Károlyi adatait, melyekkel szemmelláthatóan azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha kezdettől fogva határozott célok felé törekedett volna, kétkedéssel fogadja. Megrajzolja ellentétes elemekből szövődő ifjúságát és jelenét, majd a politikai életbe való belépését a Tisza alatt vívott alkotmányküzdelmek idején. Valóságos politikai ellenképe Tiszának, a 48-ae eszmék, a demokratizálás híve, népszerűséget hajhászó politikus, aki nem ismeri föl az általános választójognak a magyar hegemóniát fenyegető veszélyét, önálló magyar külpolitikát akar teremteni, felváltva az eddigi német orientációt a szlavofil-entente irányzattal. Közvetlenül a világháború kitörése előtt egy ilyen irányú ellenzéki párt alakításának tervéről referál Poincaré-nak. Agitációs útját Amerikára is kiterjesztette még pedig a szociálista Kunfi társaságában és öntudatlanul is a szociáldemokrácia szolgálatában. Francia internálásból hazatérve, csakhamar felveszi a küzdelmet a hivatalos háborús politikával, összeköttetésbe lép Olaszországgal, majd a Károly király trónralépésével bekövetkezett kaotikus állapotokat felhasználja, hogy nyíltan a háború befejezésére és a békére törekedjék. Az összeomlás végre az annyira áhitott hatalomhoz juttatta, de ekkor mindannak az ellenkezője történt, aminek történnie kellett volna az ő koncepciója szerint. Ennek elmondása azonban emlékiratainak 2. kötetében következik. Károlyi jellemzésével fejezi be essay-jét. — Bd. 196. Heft 1. és Heft 3. Meissner. Heinr. Otto: Der „Neue Kurs." ,.Űj kurzusnak" nevezik Németországban azt a külpolitikai irányt, amelyet Bismarck kikapcsolása után II. Vilmos, illetőleg a „Bismarckianus epigonok" inauguráltak. Meissner a német külügyi hivatal megbízásából Lepsius, Mendelssohn—Bartholdy és Thimme által kiadott „Die grosse Politik der
