Századok – 1925-1926
Történeti irodalom - Várady L. Árpád: Lonovics József római küldetése. Ism. Patek Ferenc 193
194 TÖRTÉNETI IRODALOM, foglalt. Hisz egyénisége annyira szerény, visszahúzódó, egész, élete folyása annyira egy boldogabb élet előkészítése volt, hogy a világ csak egészen véletlenül és töredékesen értesülhetett jótékony működéséről. De az a kevés is, amit tőle távolabb állók megfigyelhettek tetteiből, elég volt ahhoz, hogy mindenkit őszinte tisztelettel töltsön el vele szemben, elég ahhoz, hogy a nagy magyar főpapok közé sorozzuk őt, akik a magyar kultúrának mindig legkitűnőbb őrei, ápolói és terjesztői voltak. Már csak ez a tény is kötelességévé tette a Szent István-Akadémiának, hogy megboldogult pátrónusának ezt a munkáját közrebocsássa. De tisztán objektív szempontokból, tárgya miatt is igen figyelemreméltó ez a munka. Ez a tárgy a mai ember szemével nézve, kit napról-napra és óráról-órára a nemzeti és egyéni lét vagy nemlét problémái kényszerítően szorongatnak, nem látszik különösebben érdekesnek. Arról szól a könyv, minő harcok folytak a magyar közéletben a katholikus és akatholikus keresztény felek között kötött házasságok feltételei, külső formái körül, főként az úgynevezett magyar reformkorszak derekán, a XIX. század 30-as és 40-es éveiben», minő álláspontot foglalt el ebben a kérdésben az ország liberális ellenzéke, minőt a kormány, minőt a nemzet, s hogyan iparkodott Lonovics a magyar püspöki kar megbízásából s a kormányzat felhatalmazásával a pápánál e kérdésben olyan megoldást kieszközölni, amely minden jogos igényt és álláspontot a lehetőségig figyelembe vesz. Tehát egy egyházjogtörténeti monográfia van előttünk, meglehetősen szűk keretek közt mozgó témával. De ebben a szűk keretben szerepelnek azok a tényezők, amelyek a modern Magyarországot, a modern világot megalkották: a liberális, sőt radikális — nálunk jórészt protestánsán színezett — ellenzék, amely feladatát látja a régi tekintélyek, régi korlátok lerombolásában, a kormány, amely látszatra konzervatív, s melynek vannak mélyen, világfelfogásban gyökerező direktívái, de amely kényszerítő utilitáris szempontok nyomása alatt hajlandó itt is egy elviselhető kompromisszumot elfogadni, s a szentszék, mely örök, változtatást nem tűrő elvek képviseletében csak egy utat követhet — csekély nüanszoktól eltekintve —, amely az örök tekintély elvét testesíti meg. Ε kiegyenlíthetetlen ellentétek közt áll közvetítőként Lonovics, a magyar főpap, aki a békét akarja biztosítani híveinek, az örökérvényű törvények sérelme nélkül. Hálátlan szerep, megoldhatatlan feladat. S hogy mégis valamelyes eredményre tudott jutni, legjobb bizonyítéka kivételes képességeinek. Erről beszél nekünk Várady érsek szeretettel, lélekkel, tudással. A könyvnek lehetnek hibái, ezek azonban lényegtelenek; a fődolgot a szerző elérte, megmutatta, mi volt a vegyes házasságok kérdésének jelentősége, s mennyivel vitte közelebb Lonovics ezt a kérdést a megoldáshoz. — Külön érdekessége a könyv-