Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Steier Lajos: Görgey és Kossuth. Ism. Tóth László 188 - Steier Lajos: Az 1849-i trónfosztás előzményei és következményei. Ism. Tóth László 188

190 TÖRTÉNETI IRODALOM. 190-vényesülése miatt kénytelen a szigorúan tudományos módszertől eltérően megoldani. A helyes eljárás az lett volna, az iratokat időrendi egymásutánban, esetleg tárgyszerinti csoportosításban összefüggően közölni, a feldolgozást pedig egy összefüggő, terejdelmesebb bevezetésben elvégezni. Ε tudományosan egyedül indokolható eljárás helyett Steier legtöbbször úgy jár el, hogy az okiratokat teljes szövegben közli a feldolgozás során. Ez az eljárás egyfelől sok felesleges bőbeszédűségre ad alkalmat, mert a szövegben rendszerint előbb elmondja a tartalmat, azután pedig szószerint leközJi magát az okiratot·, másrészt pedig a feldolgozás logikai sorrendjének megzavarására vezet. Ez az eljárás semmikép sem tudományos, egyszerű meghajlás a kiadói érdek előtt. Módszertani szempontból feltétlenül kifogásolandó Steier Lajos azon eljárása, hogy munkájában sehol sincs nyoma a nagyterjedelmű irodalom felhasználásának. Ilyen kényes és sokat vitatott kérdés revíziójánál, mint a Kossuth-Görgeyprobléma, nem lehet eléggé körültekintő az író a vonatkozó irodalom felhasználását illetőleg. Steiernél irodalmi utalásra alig akadunk, ami van is, jóformán csak Görgey István és Artúr munkáira vonatkozik. Pedig csak a legfontosabb munkák áttanulmányozása és feldolgozása is sok tévedéstől óvta volna meg Steiert az emberek és események megítélésénél. Ha például felhasználta volna Görgey megítélésében Gyalokay Jenő kitűnő tanulmányát (Századok. 1916. 444. 1.) feltétlenül elmaradt volna néhány téves megjegyzése Görgey katonai, illetőleg katona-politikai szerepléséről. A szakirodalom tudatos vagy véletlen mellőzése mindig megbosszulja magát. Ezekhez a módszertani hibákhoz azután csatlakoznak Steier egyéb az emberek és eseméneyk téves vagy torz megítéléséből származó tévedései is. Steier azon alapvető és mint munkájának minden oldalából kitűnik, a piriorisztikus felfogásból indul ki, hogy Görgey szívvel és lélekkel forradalmár volt, akit Kossuthtól eleinte csupán taktikai, később már taktikai és személyi tekintetek választottak el. Ha Steier ezt a tételt az általa közölt adatok ered menyek épen mint végső tanúságot szűri le, vagy legalább is így kíséreli meg valószínűvé tenni, semmi kifogásunk nem volna eljárása ellen. Ámde ezt a kétségkívül erős bizonyításra szoruló állítást nem végső következtetéskép vonja le, hanem a priori bizonyítottnak vévén, kétségbeesetten hadakozik minden ennek ellentmondó tény vagy véleménnyel szemben. Miután Steier munkájának ezt az alapvető tévedését Miskolczy Gyula máshelyütt (Napkelet 1925, március) már igen szellemesen kimutatta, felmentve érezzük magunkat e kérdés részletesebb vizsgálata alól. Elég legyen itt csupán annyit leszögeznünk, hogy Steiernek semmikép sem sikerült bebizo-