Századok – 1925-1926
Értekezések - HERZOG JÓZSEF: A m. kir. hitelfőpénztár megszervezése és működése Mária Terézia korában - 160
a M. KIR. HITELFŐPÉNZTÁR MEGSZERVEZÉSE MÁRIA TERÉZIA KORÁBAN. Î75· dálkodásra számító új berendezkedésben szintén szabályozásban részesült. A 4%-nál magasabban kamatozó tartozások törlesztése után befolyó kölcsönök az államadóssági pénztárnál voltak elhelyezendők, vagyis más szóval az ország tőkeerejének egy része a magyar kincstár útján — de most már ennek megterhelése nélkül — a monarchia hitelpolitikája részére biztosíttatott, amivel szemben viszont az említett pénztár köteles volt adott esetben a magyar kincstárnak segítségére lenni. — Ε céloknak a második korszakban történt intézményes biztosítása gyakorlati téren is éreztette hatását: a bécsi hitel igazgatóság — bár a magyar hitelbizottságnak felettes hatósága nem volt — ezentúl már pontos és rendszeres tájékoztatást nyert a magyar hitelügyről. A most említett, legfelsőbb fokon véleményező hiteligazgatóságon kívül a szervezet legalsó fokán lévő külső kamarapénztárak közreműködése sem volt ismeretlen az első korszakban. Sőt az e kettő között álló hitelfőpénztár és hitelbizottság közül is az utóbbit — ha nem is külön elnevezés alatt, de lényegileg — már Grassalkovich alkotta meg, amidőn a hitelügyet a kamaratanács hatásköréből elvonta. A szervezetben valóban újnak csak a hitelfőpénztár tekinthető, amelynek az első korszakban csak gyenge előzményét lehet találni abban a körülményben, hogy a kamarafőpénztár a kincstár tartozásairól külön könyveket vezetett. Az egyes kölcsönöknél a be- és kifizetés, a felmondás, kötvénykiállítás, stb. körül követett szabályok nem hoztak lényegbe vágó változásokat, azok rendszerességükkel inkább csak a kezelést könnyítették meg. Még a rendszernek két alapvetőnek tekintett tétele: a 4%-os kamatláb és a kölcsönök állandó elfogadása sem előzmény nélkül való újítás. A kamatlábat a kamara — amennyiben ezt a magyar gazdasági viszonyok megengedték — mindenkor leszállította, a kölcsönök állandó elfogadásának tervét pedig — hogy terhesebb tartozásaitól szabadulhasson — már régen felvetette. A magyar kincstári hitelügy 1772. évi újjászervezése tehát, habár a Bécsben lefolyt előkészítő tárgyalások úgy tüntetik fel, mintha az csupán az örökös tartományokban már korábban érvényben volt rendszernek Magyarországon való alkalmazása lett volna, az előadottak szerint mégsem tekinthető egy idegen intézmény puszta átültetésének. Ellenkezőleg: a megelőző korszakkal összefüg-
