Századok – 1925-1926

Értekezések - HERZOG JÓZSEF: A m. kir. hitelfőpénztár megszervezése és működése Mária Terézia korában - 160

A M. KIR. HITELFŐPÉNZTÁR MEGSZERVEZÉSE MÁRIA TERÉZIA KORÁBAN. Î173· mondani nem lehetett,1

az év eltelte után azonban — kivéve bizonyos fel nem mondható tőkéket — a hitelbizottság köteles volt minden negyedévi felmondást elfogadni.2 Szintúgy a kincstár is minden kölcsönt három hónapra felmondhatott, amely szabály alól csak azok a régi kölcsönök képeztek kivételt, amelyeknél semminemű vagy félévi felmondási idő volt kikötve. Mindkettőnél félévi felmondási időt kellett betartani.3 A felmondott összeget rendszerint csak a felmondási idő elteltével volt szabad kifizetni.4

Ε szabály alól egyrészt a hitelbizottság megokolt esetekben kivételt tehetett,5 másrészt pedig teljesen ki voltak véve a tanulmányi alap tőkéi, amelyeket a felmondáskor azonnal kifizettek." Teljes törlesztés esetén a kincstár a kötelezvényen és esetleges engedményező okiraton kívül a régebbi kölcsönöknél a készpénzbefizetést tanúsító pénztári elismervény beszolgáltatását megkövetelte. Amennyiben ezek megsemmisültek vagy elvesztek, a felek érvénytelenítő nyilatkozatot voltak kötelesek adni. A részleges törlesztésnél az eddig követett eljárás, amely szerint a felmondott részösszeg kifizetése a bemutatott eredeti kötvény hátára feljegyeztetett, megszűnt. Ezentúl ezekben az esetekben bevonták az eredeti kötvényeket s a maradékösszegről új kötvényeket adtak.7 Ε minden részletkérdésre kiterjedő rendszer s az ennek keretében „a kincstár hasznára és a magyar tőkepénzesek kényelmére" felállított pénztár többféle feladat megoldására volt hivatva. A fiókpénztárak sűrű hálózatával, a száz frtos, tehát nem magas tételnél kezdődő betétek állandó elfogadásával és a három hónapos, megokolt esetekben megrövidíthető felmondási idővel e kor magángazdaságában mintegy a későbbi takarékpénztárakat pótolta, és egyúttal a közgazdaságnak ekkor máierősen hangsúlyozott érdekét is előmozdította^ hogy a 1 U. o. 1774:25. (a jegyzőkönyv 5. pontja). Ε rendelkezés annak megakadályozására szolgált, hogy a közönség készpénzét a kincstárnál rövid időre megőrzés végett elhelyezze, s ezáltal nemcsak a bankároknál fizetendő őrzési díjat takarítsa meg. hanem még kamatokat is kapjon. 2 U. o. 1775:204. 3 U. o. 1774:130. 323. 4 U. o. 1775:112. 5 U. o. 1775:269. 6 II. o. 1776:207., 1777:178. 7 II. o. 1777:140. 178.