Századok – 1925-1926
Értekezések - KASTNER JENŐ: Kossuth és Mazzini 1
KOSSUTH ÉS MAZZINI. 3 összeköttetésbe barátjával, Splényi Lászlóval. A tábornok, mint 1861-ben kiadott emlékiratai bizonyítják, meg is volt győződve e politika helyességéről.1 Splényi megérkezik Torinóba és érintkezést keres a piemonti kormánnyal, ez azonban csak akkor határozza el magát cselekvésre, mikor a magyar szabadságharc kitörése után a nagy filozófus és demokrata politikus, Vincenzo Gioberti kerül élére. Splényi bárót elismerik a független Magyarország hivatalos képviselőjének és Gioberti elfogadja egy fiatal bresciai tisztnek, Alessandro Montinak a király altal már egyszer elutasított ajánlatát, hogy Kossuthhoz megy mint Piémont követe. Egy Kossuthhoz intézett levélen kívül, Monti pontos instrukciókat visz magával, mikor december végén útnak indul.2 Gioberti politikája egy új háború előkészítésére volt beállítva Ausztria ellen. Méltán veti tehát szemére későbbi vitaírásaiban elődjének, Perrone tábornoknak s — már 1849 február 20-án bekövetkezett bukása után — utódjának, Urbano Rattazzinak szűk látókörű, a magyarországi helyzetből hasznot nem húzó politikájukat: „Non vi ricordaste nemmeno — mondja — che ci fosse un' Ungheria al mondo." 3 Vincenzo Gioberti világosan látja, hogy a magyar szabadságharc sikere és az olasz-magyar együttműködés lehetősége egyedül a magyarországi nemzetiségek, főleg horvátok további magatartásától függ, s Monti megbízatása elsősorban az, hogy Marcello Cerutti belgrádi megbízottal egyetemben igyekezzék békét közvetíteni a magyarok és horvátok közt. Az egykorú piemonti újságok élénk fényt vetnek arra a rokonszenvre, mellyel Torino a magyar szabadságharc ügyét kísérte. Nagy érdeme volt ebben Splényi bárónak. Azt a manifesztumot, mit Teleki László intézett Magyarország nevében Európa művelt nemzeteihez, egy kísérőlevéllel küldi meg a képviselőháznak, melyben 1 L. F- Bettoni-Cazzago: Gli italiani nella guerra d'Ungheria 1848—49. Milano, 1887. 24.1. — Nicomede Bianchi: Storia documentata della diplomazia europea in Italia 1814—1861. VI. köt. 4. 1. — C. Zucchi : Memorie (kiadta N. Bianchi 1861). 120—122. 11. 5 Bettoni id. τηΰ 52—56. Ik. 3 Risposta di V. Gioberti a Urbano Rattazzi sopra alcune awertezze di Filippo Gualtiero... Torino. 1852. 68—69. 11. — V. Gioberti: Ultiima replica - ai municipali. Torino. 1917. 171. és 193. 11. 1*