Századok – 1925-1926

Értekezések - RÉDEY TIVADAR: Jókai és a történelem 113

JÓKAI ÉS A TÖRTÉNELEM. 123' mond, mint a kuriózumról, s az igazságról, mint a legendáról. S ez ösztön eleven Jókaiban mind a történeti múlttal, mind a korabeli eseményekkel szemben, olvasmány-adatai terén csakúgy, mint élmény-forrásai dolgában. Petőfi halálának körülményeit már rég tisztázottaknak tekintette, midőn évtizedek multán változatlanul lenyomatta az orosz kormánynál Petőfi felkutatása érdekében beavatkozást sürgető javaslatát. Memoárjaiban kedvteléssel leírja találkozását Rózsa Sándorral, midőn ennek Kossuth amnesztialevelét kézbesítette. Már Mikszáth gonoszkodva leleplezte, hogy a Nemzeti Múzeumban megtalálható Jókainak e küldetésről azon melegében írt jelentése, mely szerint a haramiavezérhez el nem juthatott, s a kegyelmi iratot mással továbbíttatta. — Várható-e, hogy ez a jelenbe is legendát beleálmodó fantázia éberebb legyen évszázados feljegyzések megvizsgálásában? Jókai történeti forrásairól Mikszáth ezt mondja: „olyanok, mint konzervek a hajón, ha nincs friss anyag, ezekből lehet főzni". Mi láttuk, hogy konzerv is, friss anyag is a feldolgozásban mennyire— Jókai főztjévé lesz. Különben adatanyagához való viszonyának meghatározása végett nem is kell betérnünk Mikszáthtal a konyhára. Jókai jellemzőbbet mond, midőn török tárgyú regényeinek egyik forrásául Decsi Ozmanografiá-j&t jelölvén meg, hozzáteszi: „Ugyané hippogriffen süvöltöztek a török elbeszélések: Fehér rózsa, Véres könyv" stb. Valóban, Jókai képzelnie afféle hippogriffet, mesetáltost kapott minden olvasmányban és élményben. Hanem ez a paripa nem éppen az exakt történetnyomozás tájai felé röpíti utasát... Ezen a ponton azonban immár zaklatóan jelentkezik nem is egy kérdés. Mindenekelőtt: Ha Jókainak a valódibb történeti regényírás ennyire nem területe, illő- s — kivált ez ünnepi órában — kegyeletes-e nála éppen ezen a téren faggatóznunk? az álmok emberét a valóság talajára kényszerítenünk, hol kérdéseinkkel útjába csak hiábavaló botlatóköveket gördíthetünk? Továbbá: a Magyar Történelmi Társulat — mely becsvágyát s rendeltetését a forráskritikai s methodikai szempontból egyaránt megbízható történetismeret szolgálatában látja — alkuba a maga elveivel bizonyára még a kegyelet kedvéért sem bocsátkozhatik. De akkor szinte kényszerítően merül fel még egy kérdés: Jókai történelmi mesemondásában nem kell-e egyenest törekvéseink kerékkötőjét látnunk? regényei, vagy az iskolás könyvekbe is felvett történeti képei