Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Lejeune; Fritz: Die Zahnheilkunde im dreizehnten Jahrhundert; mit besonderer Berücksichtigung Guglielmo da Salicetos und Lanfranchis. Ism. Győry 90

•90 TÖRTÉNETI IRODALOM, bizottságtól függtek, mellyel szemben alig védte előbbieket panaszjoguk, utóbbiakat pápai mentesítések. Az általános jellemzés után szerző áttér az előbbi kor­szak tárgyalásánál követett szempontok szerint az egye« hivatalnokkategóriák lakással való ellátására, s eredményül megállapítja, hogy a természetbeni lakások mellett a lak­béreknek készpénzzel való megtérítése csak kisegítő eszköz volt: a lakásellátás még nem nőtt ki a termény gazdálkodás rendszeréből. Pontosan részletezi ezután szerző a lakbérek nagyságát, a fizetés módozatait; feltűnő a bérek nagy, több­éves időközökben történő fizetése, mivel szemben viszont a lakbérek alig változnak. Ezután áttér a pápai hivatalok el­helyezésének tárgyalására. A dolgozat utolsó része a laká­sokért, hivatalokért fizetett lakbérekről közöl részletes ki­mutatásokat, s ezt a részt a bíborosok lakásviszonyai váz­latával fejezi be. Érdekes fejtegetéseit annak a kérdésnek eldöntésével zárja le, hogy a kor viszonyaihoz képest minő arányban vol­tak a lakbérek a kereseti viszonyokkal, β az így nyert ered­ményt a mai aránnyal (1 :5) összehasonlítva, megállapítja, hogy a lakbélr — általában véve — a kereset Vio-ét tette ki, vagyis olcsónak nevezhető. Szerző egy — tőlünk talán távoleső — részletkérdés ala­pos és beható feldolgozásával nemcsak a pápaság történeté­ről szóló magyar irodalmat gyarapította, hanem a tárgyát képező kérdést elhelyezve egy nagy és mindent átható gazda­sági mozgalomba, a maga elé tűzött kereteken jóval túl­haladó munkát végzett. Alapos módszeres képzettsége mel­lett dolgozatában megnyilvánul tudományos erénye: kitűnő érzéke magasabb történeti szempontok iránt, mellyel ezét­forgácsolásra alkalmas témáját egységes, kerek képpé, érde­kes gazdasági fejlődésisé foglalta össze. Bartoniek Emma. Lejeune, Fritz: Die Zahnheilkunde im dreizehenten Jahrhun­dert mit besonderer Berücksichtigung Guglielmo da Sali­cetos und Lani'ranchis. (Nach lateinischen, italienischen und spanischen Inkunabeln.) Arbeiten der deutsch-nordi­schen Gesellschaft für Geschichte der Medizin der Zahn­heilkunde und der Naturwissenschaften Nr. 2. 81 lap. Rats­buchandlung L. Bamberg. Geifswald 1923. Salicetoi Vilmos, a bolognai sebészek kétségtelenül leg­jelesebbje, a 13. században élt és híres sebészetét 1275-ben fe­jezte be. Ebben a művében sokat foglalkozik a száj-, fog-, illetve állkapocs-sebészettel is. 1275 után, veronai tartózko­dása alatt látott neki második művének megírásához, a Summa curationis et conservationis címűéhez, mely szintén foglalkozik a sebészet említett ágával is. De, ha szabad úgy kifejelnünk magunkat — Salicetonak volt ezenkívül még

Next

/
Thumbnails
Contents