Századok – 1923-1924

Értekezések - BIRÓ VENCEL: Erdély és a porta 76

90 BÍRÓ VENCE!.. kodó európai állandó követek vele érintkezést tartottak fenn, vendégségbe is összejártak. Az erdélyi követeknek a tiszteletadás eszerint mindenünnen megfelelően kijárt.1 Megbecsülésük a török alá tartozó országok követeivel való bánásmód láttára még inkább szembeszökő. Az erdélyi követjelentések sokszor megemlékeznek perzsa, lengyel s a nyugati bejáró és állandó követekről, de a tatár s Moldva, Havasalföld bejáró követeiről annál kevesebbet beszélnek. A hallgatás oka az, hogy ez országoknak alig volt külügyük, illetve a török háta mögött, vagy a töröktől való elszakadás esetén volt élénkebb. Ellenben Erdély a török jóváhagyásával szabadságharcokat szervezett, uralkodója idegen ország trónjára törekedett. Az erdélyiek a magyar királlyal is nyíltan tárgyalhattak, mert a török tudta, hogy bizonyos ügyekben eleitől fogva egymással békélni, egymástól hitlevelet venni szoktak s a határokat jókarban tartották.2 Moldvából és Havasalföldről annyival is inkább ritkábban ment be bejáró követ, mivel az adót rendszerint e két állam állandó követei, kapitihái nyújtották be s nem a bejáró követek. Szokásba jött az is, hogy az adót csak a Dunáig vitték, itt, azaz a hódoltság határán, a törökök átvették s beszállításáról ők gondoskodtak. A beküldött követeknek bizonyos megbecsülésben volt részük, ugyanis — amint a feljegyzések szólnak — a törökök nem fogták el őket.3 A főfeladat tehát a kapitihákra hárult. Kettő vagy több is volt egyszerre, de ilyenkor egy volt a fő. Nem voltak olyanok, mint más államok állandó követei, hanem inkább az volt a feladatuk, hogy mint egy török kormányzó beküldött emberei, a központban a lassú ügyvezetésnél az elintézést siettessék.4

Adminisztratív szerepet töltöttek be s azért a török iratok őket kommisszáriusoknak is nevezték. Az adó beszolgáltatásán kívül feladatuk volt, hogy uralkodójukat védjék, őket a trónkövetelőkkel szemben a hatalomban megtartsák. Előkelő hazafiakból teltek ki, fizetést eleinte nem kaptak, hanem otthon földbirtokokkal elégítették ki őket. Jelentéseik 1 A részletekre vonatkozólag 1, Bíró Vencel, Erdély követei a portán c. művét. 2 Erd. Tört. Adatok II. 341. 1. 3 Condurachi i. m. '22., 52—53. 1. 4 U. o. 29., 32. 1.