Századok – 1923-1924

Értekezések - BIRÓ VENCEL: Erdély és a porta 76

80 BÍRÓ VENCE!.. nek küldött. Meglehetősen egyformák. Szó van bennük a fejedelemválasztó-jogról, az adóról, a török táborba küldendő élésről, a kölcsönös megsegítés kötelezettségéről. Arról, hogy megsegítéskor az erdélyi sereg a török táboron kívül száll meg, arról, hogy török földön az erdélyi követek biztos járás-keléséről, ellátásáról a porta gondoskodik. A császár ígérte, hogy amíg a fejedelem hűségben marad, addig ez irat pontjait megtartja. E Szulejman-féle irat lett Erdély szerencséje, az ebben biztosított szabad fejedelemválasztás elve mentette meg attól, hogy mélyre sülyedjen. Sőt Erdély szerencsés földrajzi fekvésénél fogva a nyugateurópai politikába is belekerült, kelet felé pedig súlya egyre jobban növekedett. A fejedelemség megalakulása korában török parancsra a román vajdák ugyan ismételten bennjártak Erdélyben, de a Báthoryak korától a megerősödött Erdély kapott felszólítást, hogy a vajdákat trónjuk elfoglalásában, vagy annak megtartásában támogassa. Sánta Péter moldvai vajda támogatására Erdélyből többször mentek csapatok, Báthory Zsigmond alatt a két vajdaság körülbelül olyan helyzetbe került Erdéllyel szemben, mint aminő viszonyban Erdély állott a törökkel szemben. Basarab Máté két évtizedes uralkodását leginkább I. Rákóczi György katonai és diplomáciai támogatásának köszönhette. II. Rákóczi György alatt teljes lett a vajdaságok lekötöttsége. A létrejött szövetkezések középpontjában mindig Erdély állott, veszedelem idején a vajdák Erdélybe menekültek. Megtörtént, hogy a fejedelem a vajdat alattvalóival kibékítette, így hozott létre egyességet Bethlen a havasalföldi vajda és alattvalói között. I. Rákóczi György meg Basarab Máté havasalföldi és Lupul Vazul moldvai vajdák között teremtett ideig-óráig tartó békét. Az erdélyi fejedelem kérésére a porta vajdákat tett le, a vajdaságra pályázók az erdélyi fejedelem pártfogását keresték, a támogatás fejében neki nagy ígéreteket tettek. A vajdák a fejedelemnek évenkint értékes lóajándékot küldöttek. Mindenütt az erdélyi fejedelem személye állott előtérben, arra nem volt eset, hogy a fejedelem a vajdák vezetésére bízta volna magát. Mindez arra mutat, hogy az erdélyi fejedelem keze nem volt úgy megkötve, mint a vajdáké. Erdély súlyát bizonyítja az is, hogy békeközvetítésre Erdélyt a török is felkérte. így Borsos Tamás követ a török-lengyel béke