Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Tárca - – –: Nagy Gyula † 826

828 tárca. sírokról, Ukkon poharáról. Puritán egyéniségét, szabályosságra hajló lelkét ezenkívül a régi magyar törvények és ezekkel összefüggő régi országos és közjogi intézmények (országgyűlések, nádori törvényszékek, ősi vármegyék, középkori közjegyzőség) története ragadta meg. Az Árpád-házi királyok idejében latin nyelven alkotott törvényeinknek általa végzett magyar fordítása és magyarázása egyik fő- és örökbecsű műve. A címer- és pecséttan, melyeket szintén sikerrel művelt, ugyanily, alakiságokban megjelenő tudomány. És számunkra, akik kevésbbé éltünk az ő, apró részleteiben is történelmi magyar világában, valóságos felfedezés volt az ő Turul-ja, melyet mint a magyarság ős jelképi madarát ő támasztott új életre, s mintegy ajándékozott a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságnak, melynek nagy értékű folyóiratát immár nem is tudjuk helyesen elképzelni, csupán ez ősmagyar név alatt. Régi gazdaságtörténetünkre (tizedszedésre és adózásra), műveltségtörténetünkre (házi berendezésekre, szerszámokra, ötvösművekre, épületekre), régi magyar könyvtárainkra, irodalmunk történetére és különösen a középkori magyar nyelvnek ma már gyakran csak a szakember előtt érthető emlékeire (köztük a régi személynevekre és szótárakra) vonatkozó kutatásai és közlései is az ő szélesebbkörű érdeklődésének és tanulmányainak bizonyítékai és kifolyásai. E működése a Magyar Tudományos Akadémiában, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságban, a Magyar Nyelvtudományi Társaságban, főleg pedig a Magyar Történelmi Társulatban és az Országos Levéltárban folyt le. Az Országos Levéltárnak mintegy öt évig élén is állott, a Magyar Történelmi Társulatot pedig, mint jegyzője, titkára és folyóiratának szerkesztője, mintegy tíz éven át gondozta és irányította. Munkálkodását mindenütt a részletekben való szigorú elmélyedés, az igazság aprólékos szeretete, a feltétlen becsületes felfogás és kivitel és önkéntelen tárgyszeretet jellemzik. Ily forrásból csak igazi értékek származhatnak. Ezért halála nemcsak a Magyar Történelmi Társulatnak, hanem mind e tudományos társaságoknak és intézetnek is veszteséget jelent. Művei, a kicsik és nagyok, állandó őrei lesznek majd emlékének; de amíg élünk, mi is, akik tanúi vol-