Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Hadtörténelmi Közlemények 812

TÖRTÉNETI IRODALOM. 813 Pelz Béla: Az első magyar hadihajó. 1848 júniusában a magyar kormány megvette a Dunagőzhajózási Társaság egyik gőzösét s azt hadicélokra átalakítva, ágyúkkal felszerelve, a szükséges személyzettel és hadiszerekkel ellátva „Mészáros" néven hadihajóként alkalmazta a Dunán. A Pálóczy László százados parancsnoksága alatt álló gőzös júl. 30-án indult útnak először a Dunán lefelé. Ügy a délvidéken, mint később az osztrák határ vidékén 1848 novemberéig szerephez jutott a hajó, amint az a közölt hat darab jelentésből, illetve miniszteri rendeletből megállapítható. Folytak egy páncélos hadihajó építésének munkálatai is, de az nem készült el a szabadságharc végéig. — Pileh Jenő: Adatok az 1809. évi hadjárathoz. Ferenc császártól, Rainer főhercegtől és József nádortól írt 1809-i leveleket (17 drb) ismertet, melyek az akkori hadjárathoz adalékul szolgálnak s melyek Davidovich Pál táborszernagy, komáromi várparancsnok hagyatéki ügyiratai közt maradtak fenn. — A Hadtörténelmi apróságok e. rovatban Kemény Lajos közli a kassai városi levéltárból Mágóchy Gáspár Nogarolla Ferdinánd felsőmagyarországi főkapitányhoz (1856) intézett levelét, Nagy Márton hadnagy bizonyságát (1597), Bornemissza József huszti kapitány levelét Betlény Zsigmondhoz, Borsod vármegye országgyűlési követéhez (1609), valamint Adalékot I. Rákóczy György 1644-i hadjáratához. Szendrei János Hadik András altábornagy, mint egyházi író címen a berlini hősnek egy kéziratban maradt vallásos munkájáról emlékezik meg. Kemény Lajos Lovas nemzetőrök fegyverzete 1848-ban címen két okiratot közöl Kassa város levéltárából. Lukinich Imre Számadáskönyv 1849-ből címen egy, az erdélyi hadtestnek 1849 .januártól július l-ig terjedő számadásait tartalmazó s a dési áll. főgimnáziumban őrzött könyv adatait ismerteti. Koschotoitz Gyula Harctéri levelek (1917—1918) címen néhány, az olasz harctérről érkezett levelet tesz közzé. — A könyvismertetések között Tóth Zoltán Tóth-Szabó Pál: A cseh-huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon c. munkáját, Pilch Jenő pedig Stegemann Herrmann: Geschichte des Krieges с. művét, a Kriegsberichte aus dem grossen IIauptquartier-t, Görgei Albert : Görgei Arthur 1818—1916 c. könyvét, valamint a Közlemények Szepes cármegye múltjából IX. évfolyamát (Iványi Béla: A márkusfalvi Máriássycsalád levéltára 1243—1803-ig) ismerteti. — Kárffy Ödön: Tata vár 1577-i állapota. Közöl egy bizottsági javaslatot, hogy minő munkálatok volnának szükségesek a tatai várnak védelmi állapotba való helyezésére, valamint az ezen munkálatokat vezető Süess Orbán 1577 aug. 19-i jelentését a munka előrehaladásáról. — Kárffy Ödön: I. Rákóczy György tüzérsége az 1644-i hadjárat elején. Egy jegyzéket közöl erre vonatkozólag. — Kemény Lajos: Katonai rendtartás 1650-ből. Kassa város belső rendjére vonatkozó szabályzatot közöl a város 1650. évi jegyzőkönyvéből. Július—október. Tóth Zoltán: A huszita szekérvár a magyar hadviselésben. (11.) Hunyadi 1443-i és 1444-i hadjárataiban még igen szűkkörű volt a hadiszerek szerepe, az 1448-i rigómezei harcban már tisztán érvényesült az új fegyvernem. A huszita hadieszköz Hunyadi csatái alatt belenőtt a magyar hadviselésbe, úgyhogy Mátyás király 1468 ban már a magyar hadügy rendes alkotórészévé tehette. Podjebrad elleni háborújában magyar harcosok szolgálnak a hadi szekereken, melyek kiállítására a király a városokat kötelezte. A szekérvár ezután Magyarországon is ugyanolyan átalakuláson és visszafejlődésen megy keresztül, mint Csehországban. Az eredetileg úgy védelemre, mint támadásra alkalmas szekérvár felbomlik: egyrészt helyhez kötött tábor, másrészt mozgó tábori tüzérség alakul belőle; alkalmazást nyernek továbbá egyes hadiszekerek, küllőiken kaszákkal ellátva. A fekete sereg volt az utolsó magyar alakulás, mely egészében szekérvárral volt felszerelve. Az 1492-i török táma-