Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Manitius; Karl: Naturwissenschaft im beginnenden Mittelalter. Ism. Győry 808

808 TÖRTÉNETI IRODALOM. 808 Manitius, Karl: Naturwissenschaft im beginnenden Mittelalter. Eine Studie an den Fränkischen Geschichtsquellen der Karolingerzeit, 41 lap. Rohland & Berthold. Krimmitschau. 1924. Szerzőnk a VIII. századnak körülbelül a közepénél kezdi meg azt a kort. mellyel az előttünk fekvő füzetben foglalkozni kívánt. A Merovingok uralmát követő viharos átmeneti idő után egy új fejedelmi ház ül a trónra, mely arra volt hivatott, hogy erős kézzel vesse meg az alapját annak a hatalmas építménynek. melyet a történelem az európai középkor nevével szokott illetni. Ebben a Karoling frank királyok korszakában vannak beágyazva a gyökerek, melyekből a középkor kultúrája, állam, egyház, tudomány és költészet alakjában sarjadtak ki. A szerző ismerteti e kor legkiválóbb történészeit, életrajzíróit, forrásul szolgáló munkáikat és ismerteti — ami őt a legközelebbről érdekelte — a természettudományi munkákat. Kimutatja, hogy ezen korszak nézetei — amiket ma utólag könnyen neveznek el babonának — megteremtették az alcliemiát és az asztrológiát, melyek kiinduló pontjai és alapjai voltak vegytani és csillagászati tudományunknak. A gyógyászat jó ideig még elválaszthatatlan a vallásos eszméktől, de kezd kibontakozni. A Karoling-korszak végén már hallunk a salernói orvosi iskoláról, amely mint laikus intézmény éles ellentétben áll a szerzetes orvosokkal. Érdemes dolog ezzel a korral foglalkozni, ha nem felejtjük el Ranke mondását, mely szerint minden korszak értéke nem azon alapszik, ami belőle kisarjad, hanem a saját lételén. saját magamagán. Ezért ez alapos, komoly kis tanulmányt is melegen ajánljuk az érdeklődők figyelmébe. Győry. Fichtiier, Horst: Die Medizin im Avesta untersucht auf Grund der von Fr. Wolff besorgten Übersetzung der heiligen Bücher der Barsen. VIII + 55 lap. Eduard Pfeiffer. Lipcse. 1924. Ara 2-20 márka. Az eraniak bibliája, az Avesta, kellő betekintést nyújt számunkra Zarathustra tanításaiba, valamint a népies ée a célibeli gyógyászat közti küzdelmekbe. Az államvallás papjai arra törekszenek, hogy a gyógyítás mesterségét kizárólagos tulajdonukba vehessék, s ezért ezt is vallásos és démonikus alapokra törekszenek helyezni. Nem nevezhető tehát haladásnak, ha a papok a helyes empírián nyugvó népies gyógyászatot elhanyagolták, sőt inegfenekléebe hajtották, anélkül, hogy a tradíciókat értékelték és a maguk gyógyászatába belevitték volna. A mellőzés, úgy látszik, nem volt szándékos, mert hisz jobbat véltek nyújtani helyettük. Nagyon érdekesen és alaposan ismerteti szerzőnk az