Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Bittner; Ludwig: Die Lehre von den völkerrechtlichen Vertragsurkunden. Ism. Eckhart Ferenc 792

történeti irodalom. 793 lamentekkel megerősíttesse. Szerinte az 1867. magyar kiegyezési törvény 8. pontjának félremagyarázása volt ennek az oka, Ez ugyanis „a nemzetközi szerződések tekintetében felmerülhető intézkedéseket" a közös külügyminiszter hatáskörébe utalta. Ezen intézkedések közé számították az államfő képviseletét is nemzetközi szerződések kötésénél és így a külügyminisztert feljogosítottnak tartották arra, hogy az uralkodó külön felhatalmazása nélkül is a monarchia két államát jogilag kötelező nyiltkozatokat tegyen. Ez ugyan más törvényekkel meg nem egyeztethető, de mivel az uralkodó eltűrte, mint В. a különféle tárgyalásokra vonatkozó aktákból megállapítja, az állandó gyakorlat folytán teljesen meghonosodott. A monarchia szerződéseiben az oklevéladásra való felszólítás (Beurkundungsauftrag) mindig egyes számban „az osztrák-magyar kormánytól" eredt. Ezzel a szerződésekben bizonyos ideális egységet akartak fenntartani. „A tények elhomályosítására" — B. szerint — a szerződések kiállításában résztvevő két tényező, a külügyminiszter és az osztiák minisztérium törekedett azért, hogy a monarchia nemzetközi képviseletének egységét hangsúlyozza, valamint hogy a másik szerződő fél nevében fellépő szervvel szemben egyenlő hangzású legyen a monarchia szerződő szerve. Nem ismertetem behatóan e minden fejezetében új irányban haladó könyv tartalmát, hanem csak a legfontosabb részekre akarok ráutalni, melyekben a szerződés tárgyalásra felhatalmazó oklevélről (Vollmachtsurkunde), a megbízottak szerepéről, az általuk kiállított oklevélről (Unterhändlerurkunde) és a ratifikáció kérdéséről szól. Különösen fontosak ezen utóbbiról való megállapításai: Az államfő nem köteles a teljes jogú felhatalmazottjai által kötött szerződéseket ratifikálni. Tekintve azonban azt a mindinkább alárendelt és a központi kormánytól mind szorosabban függő szerepet, melyet a meghatalmazottak betöltenek, nehéz a ratifikálást megtagadni. Ez politikailag legalább is rossz liagulatot kelt. Hogy a Bittner formulázta szabályok a történeti kritika szempontjából mily fontosak, azt az a vita is bizonyítja, mely legutóbb a „Berliner Tagblatt"-ban nyilvánosságra hozott titkos francia-cseh-szlovák szerződés hitelességéről folyt ezen lap és Beneg-ék félhivatalosa a „Prager Presse" között. Utóbbi az 1924 jan. 10. belgrádi titkos jegyzőkönyv szövegét hamisnak mondotta olyan formulák miatt, melyek a hármas szövetség egyik jegyzőkönyvéből vétettek át. A berlini lap B. könyvére hivatkozott, amely szerint épp ez a megegyezés, mely a nyugati szerződések túlnyomó részében megtalálható, újabb érv a közölt okmány valódisága mellett. Eckhart Ferenc.