Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17

72 MÂLYUSZ ELEMÉR. nemzetet az életnek. Ez a hatalom Kossuth izgatása volt: „Minden adó legyen közös." 1 A tollat letehetjük. Ügy hisszük, belátja az olvasó, hogy — különben lehet bármi véleménye a liberalizmusról — a lassú reform beteljesülése lehetetlen volt. S lehetetlen volt inkább a maradiak érzéketlensége, mint a túlzók elsietett izgatása miatt. Mindkét, egymással küzdő irány rejtett magában valamit a pusztulás csirájából, de míg a Kossuth-féle va banque-taktika még Széchenyi szerint is kecsegtethetett sikerrel, addig a reformiszony a biztos pusztulást jelentette. A nagy változások bekövetkeztek. Jól, vagy rosszul, ne kutassuk: el kellett következniük. A kor, mely a nemzetet a sírtól visszatántorogva látta, még nem a hanyatlás kezdete. A reformkor a legszebb korszak a szomorú magyar éjben. Nemcsak azért, mert Széchenyi pályája erre a korra esett, hanem mert a köznemességnek lelkileg legkiválóbb része, Deák Ferenc sorsosai, az olygarchiával küzdve és a demagógiától fenyegetve, az önzetlen lemondás legszebb példáját nyújtotta.2 1 Bajza: Ellenőr. Political zsebkönyv. 1847. 507. 1. 2 A figyelmes olvasó bizonyára észrevette, hogy tanulmányunknak úgyszólván minden eredménye az 1792/3-as munkálatok értékelése révén szinte önként adódott. Mivel itt jelentőségre és súlyra egyaránt nagy tömeg kútfőanyagról van szó, amely vagy megjelent már régesrégen nyomtatásban, vagy mindenkor nyitva állott a kutatók előtt, nem lesz érdektelen rövid szemlében áttekintenünk, hogyan eshetett az meg, hogy e fontos a

nyag észrevé

tlenül és félrelökve~heyerhétett alkönyvtárak por ah a~nT"M ï n d a zok, kiknek működésé 1848 előttre esik, csak a kortársak szemével nézhették s hiányozván a történelmi perspektiva, nem tekinthették történeti forrásnak. Tisztán látásukat zavaró körülmény gyanánt az is akadályozta, hogy az 1828/30-i munkálatokkal együtt kapták kezükhöz. Széchenyi nagyon kevésre becsülte e rendszeres munkálatokat. Nincs bennük semmi rendszer, nincs egy latnyi filozófia, mondotta róluk. Az ő programmja és annak kivitelének elgondolása is homlokegyenest ellenkezett a munkálatokkal s lenézése érthető, mert ekkor már az ő rendszere volt a helyesebb. Felfogása gyökeresen megváltozott az 1848-i katasztrófa után. A Blick-ben, eseménydús évek után tekintve vissza, úgy képzelte, hogy Magyarország a harmincas, negyvenes években a reformmunkák alapján is fejlődhetett volna (271. 1.). Ugyanilyen módon ítélte meg a kiváló iudiciumú Szögyény-Marich is emlékirataiban a már történelmivé lett munkálatokat. Azok az államférfiaink, kik pályájukat 1848 előtt kezdték s a kiegyezést megteremtették, szükségképen csak a későbbi, 1828/30-i munkálatokat forgatták a reform-országgyűlések dolgozóasztalainál, vagy — mint Ke-