Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Papp Ferenc: Báró Kemény Zsigmond. II. köt. Ism. Császár Elemér 787

788 történeti irodalom. 788 közé. Papp Ferenc könyve előtt, nagyrészt Péterfy remek, költői Kemény-tanulmánya alapján, Kemény, a költő, tiszta, határozott, világos jelenség volt, Kemény, az ember, azonban úgy állt tudatunkban, mint egy sötét, rejtelmes, misztikus vár, melynek az ismeretlenség ködében pusztán körvonalai bontakoznak ki, s a kettő között, az ember és a költő között, áthidalhatatlan szakadék tátongott, A misztikum, mint a hajnali köd, most lefoszlott Kemény emberi alakjáról, egy prózaibb Kemény áll előttünk, de mennyivel igazabb az a kép, amely Papp Ferenc életrajzából elénk tárul. Ez nem mesehős, nem az álmok fejedelme, hanem élő ember, akinek bonyolult lelki mozgalmai között is könnyen eligazodunk. A két egymástól eddig idegen kép, az emberé és költőé, összeolvadt — mint a spektroszkóp két képe — egységes, három dimenziós képpé. Ez Papp Ferenc művének az a vonzóereje, amellyel minden művelt olvasóját lebilincseli. De ezen a nagy, egyetemes érdekén túl vannak olyan különös érdekei is, amelyek a legkülönbözőbb érdeklődésű olvasók számára is igazi értékeket jelentenek. A történészeket például meg fogja kapni az a kettős kapcsolat, amelybe Papp Keményt a politikai viszonyokkal állítja. A leggondosabb forrástanulmányok alapján megállapítja egyfelől azt, mit vett Kemény a korától, hogyan reagált azokra az eseményekre, amelyek nemzetünk életében lejátszódtak, másfelől azt, mit adott korának, hogyan mentek át a valóságba azok az eszmék, amelyeket Kemény megpendített vagy hirdetett. A filologus hálás lesz azokért a megállapításokért, amelyekkel a szerző Kemény élményeinek és műveinek reciprocitását igazolja, az irodalomtörténész pedig Kemény regényeinek és novelláinak rendkívül mélyreható és finom elemzéséért. Engem, s hiszem, hogy kívülem még igen sok más olvasóját, Papp Ferenc stílusa is megveszteget: annak a komoly, nemes veretű, nagyvonalú stílusnak új hajtása, amelynek első, azóta is utólérhetlen példáját Gyulai Pál adta, s annak újabban a nem használás következtében ódon patinát kezd kapni. Papp stílusa nem a Gyulaié — amint Péterfyé, Eiedlé, Angyal Dávidé sem az —, de abból fejlődött, s közös vonása mesteréével az egyszerűség által elért művészi hatás, a nehézkesség nélküli súlyosság, a műgond, mely a természetesség leple alá rejtőzik, végül a tartalom és kifejezés igazságának tökéletes összeolvadása. A francia mondás: le style c'est l'homme, nyilván többet mond, mint kellene, de az is bizonyos, hogy Papp Ferenc stílusa rávilágít jellemére, sőt bizonyos mértékben azokra az írói értékekre, melyek könyvéhen jelentkeznek. S ilyen értékek, láttuk, nagy számmal vannak. ;í Császár Elemér.