Századok – 1923-1924
Történeti irodalom - Tragor Ignác: Vác utcái és terei. Ism. Mályusz Elemér 777 - Tragor Ignác: Vác lakossága a XVIII. század elején. Ism. Mályusz Elemér 777 - Tragos Ignác: A váci múzeum-egyesület 25. évi jelentése. Ism. Mályus Elemér 777
TÖRTÉNETI IRODALOM. 783 lembevételével írja meg müvét, főleg pedig ha tekintetbe veszi a fejlődést, maradandót alkothatott volna, mivel tanulmányának végső sorai, amelyeket ide kell iktatnunk, jelzik, hogy megérezte problémájának lényegét.1 Mivel így nem iigybuzgalmán, akaraterején, törekvésén mult, hogy nem kifogástalan munkát alkotott, történetírásunknak egészen ferde irányú fejlődését kell felelőssé tennünk, amiért az ő és az övéhez hasonló jóhiszemű erők és energiák elpazarolódnak. Tulajdonképen rokontárgyú ezzel a tanulmánnyal szerzőnk második értekezése, csakhogy ebben a népesség lakóhelyének, a házakkal borított területnek a növekedéséről számol be. Szintén olyan probléma, amely méltó tárgya lehet egy genetikus tanulmánynak. Szerzőnk észrevette, hogy egészen különleges forrásanyag áll rendelkezésére az utcanevekben, amelyek önként, a lakosság ajkán keletkeztek s így folytonos fejlődési fokok bizonyítékai. Pl. a legrégibb, 1718-i térkép utcanevei között ilyeneket találunk: Sváb-, Szűcs-, Zsidó-, Magyarszabó-, Ács-, Csizmadia-utca, amelyek vagy a csoportosan egymás mellé települő lakosság nemzetiségének vagy foglalkozásának bizonyítékai. A ma már beépített területen a Temető-utca jelzi a régi temetőt; a Pásztorutca nevét a városnak ott lakó pásztorától, a Dézsmaház-tér a püspöki dézsmaháztól nyerte, a mai Piarista-utcának pedig sokáig Szél-utca volt a neve, mivel odáig terjedt a város. Amint tehát a lakosság foglalkozási ágak szerint egyre differenciálódott, amint az egykor homogén falusi lakosság kezdett iparűzővé lenni s ennek megfelelően a város kiilső képe, veszítve falusi egyhangúságából, egy-egy szembetűnőbb épülettel gazdagodott, mindennek az utcák elnevezésében nyoma is maradt. Ha tehát ennek a fejlődésnek a képét az író a történeti egymásután sorrendjében rajzolja meg előttünk, a lassú fejlődés érzékeltetése alkalmas az érdeklődés lekötésére. Tragror azonban ehelyett a város jelenlegi legkiterjedtebb alakjában meglevő utcákat abc rendben veszi sorra — mai elnevezésük szerint. Természetesen az utcák a legújabb időben a rendezési láz folyamán elveszítették eredeti jellegzetes nevüket s szerzőnk a régi nevek visszaállítása végett, a minden történeti alap nélküli újak kiszorítására írta tanulmányát. mintegy propagandát óhajtván kifejteni. Könyvének tehát, mivel a mult semmibevevése jellegzetes sajátsága 1 „... városunk első társadalmát mindenfelől összegyülemlett — mondhatnók gyülevész — népség alkotta. Társas együttlétének alapja a kölcsönös érdek és együttműködés volt minden leszármazásbeli kötelék híján. Idők folyamán szervezett községgé alakult, berendezkedett ée kifejlesztette mindjobban táguló körében a szőlőművelés mezőgazdaság, majd az iparűzés ée kereskedés, végül a hivatalok szaporítása által a társadalmi fejlődésnek azt a magasabb fokát, melyet városi vagy polgári kultúrának mondunk." (79. L)
