Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Tragor Ignác: Vác utcái és terei. Ism. Mályusz Elemér 777 - Tragor Ignác: Vác lakossága a XVIII. század elején. Ism. Mályusz Elemér 777 - Tragos Ignác: A váci múzeum-egyesület 25. évi jelentése. Ism. Mályus Elemér 777

780 TÖRTÉNETI IRODALOM. feldolgozásra, amelyek még az. író ügyeimét is csak rikító voltukkal vonták magukra s csak a felületesség palástolására szolgáltak — ezért a vad hajsza is „érdekes" témák után. Csakhogy itt, helytörténetírásunk terén ehhez még egy másik baj járult: a fejlettebb nyugateurópai módszeresség vívmányai nem nyertek alkalmazást termékeiben. Ez a teljes megállapodás eredményezte, hogy még ott is, hol máivolt történeti társulat, mint Békés megyében, széthullott az olvasóközönség és megszűnt a társulatok működése. Hogy történetirodalmunk ebből a szomorú helyzetéből kiemelkedjék és újból helyreállítsa az olvasóközönség és tudomány közti kapcsolatot, helytörténetíróinktól azt kell, még pedig joggal, megkövetelnünk, hogy tárgy választás és feldolgozás tekintetében egyaránt európai színvonalra törekedjenek feljutni. Tragor mindkét tanulmányának főhibáját is abban látjuk, bogy egyik sem fejlődést tüntet fel, hanem csak egy-egy fejlődési fokot mutat be: az egyik a modern Vác valamennyi utcáját és terét a város jelenlegi, legkiterjedtebb alakjában, a másik pedig XVIII. sz. eleji lakosságát. Ez a hiba különösen szembetűnő az utóbbinál, amely különben tárgyánál fogva alkalmas lenne az olvasóközönség érdeklődésének lekötésére s egyszersmind a magyarság egyetemes fejlődésének történetére vonatkozólag is fontos következtetések levonását engedhetné meg. Már lnama-Sternegg is észrevette, hogy nem sok jelentőssége van valamely teriilet lakosságának bizonyos időpontból mintegy keresztmetszetét nyújtani, hanem itt a vizsgálat alá vett területnek a szűkítésével a kutatás korhatárát kell minél inkább kitolni s így lehetőleg nagy, 3—400 éves népesedési mozgalmat kell megrajzolni. Szerzőnk is tehát sokkalsokkal több eredményre jut, ha vizsgálatában nem szorítkozik csak a XVIII. század elejére, hanem eljut addig az időig, amely fordulópont volt e kis város népesedéstörténetében is, amely t. i. régi, XIX. sz. eleji gazdasági életének és társadalmi megoszlásának végét s új idők bekövetkezését jelzi. Mikor volt ez az idő, az ötvenes, hetvenes években, vagy ínég- később, nem tudjuk, de éppen ennek a fordulópontnak a kijelölése lett volna a szerző széles alapokra fektetett munkájának szép feladata, amely azután a helyi határokon túl emelkedve az általános fejlődés kutatóit is érdekelné. Szerzőnk azonban nagyon korlátozza érdeklődését időben. Miután ugyanis a bevezető fejezetben ismerteti a „török uralom lakóit" s megállapítja, bogy a várost, visszafoglalása után, szinte újból meg kellett alapítani, az új település rövid rajza után, — amelyről szívesen olvastunk volna még többet és bővebben — a rendelkezésére álló forrásanyagot ismerteti, majd e forrásokból a tanulmány gerince gyanánt (28—66 1.) összeállítja a XVIII. sz. eleji Vác lakóinak név-