Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - S. Szabó József: Műveltségi állapotok; főként az iskolázás Debrecenben a reformáció korában. Ism. R. 775

TÖRTÉNETI IRODALOM. 775 S. Szabó József: Műveltségi állapotok, főként az iskolázás Debrecenben a reformáció korában. A debreceni Tisza István Tudományos-Társaság I. osztályának kiadványai. [. kötet. 8. szám. Debrecen, 1924. Szerző dolgozatát két részre osztja. Az első részben Debrecen művelődésének alapjait és föltételeit ismerteti, s csak a második részben kerül a sor a dolgozat tulajdonképeni tárgyára, t. i. a reformáció korabeli debreceni iskolára. Ennek a résznek a kidolgozásánál maga a szerző is bevallja, hogy újat nem tud nyújtani, hanem csak néhány ismert adatra és ezeken nyugvó következtetésekre és feltevésekre építi dolgozatát, melyben kimutatni igyekszik, hogy a debreeeni protestáns iskola a város középkori iskolájából fejlődött, amire azonban tárgyi bizonyíték nincsen. Azután a tanulókról, tanításról, ennek anyagáról, végül a tanárokról értekezik a szerző, ez utóbbiaknak szinte életrajzukat is adva. Ha a szerző dolgozatában nem is ismertet meg új részletekkel, azokat az adatokat, amelyek Békefi, Bunyitai, Karácsonyi, Takáts Sándor, továbbá Szűcs István közismert műveiben, Zoltai derék dolgozataiban széjjel vannak szóm'a, ügyesen állítja össze. Tárgyi megjegyzéseink: Műve 4. lapján tévesen írja, hogy Mátyás király az „árúcikkek lerakodási jogát" helyezte át Váradról Debrecenbe. Csak a váradi vámot helyezte át, :im stapulae-t Debrecen nem kapott. Hogy Debrecennek a XVI. században milyen árúkban volt főforgalma, azt nem Kalmár Gergely kassai nagykereskedő üzleti könyveiből, hanem inkáhb a debreceni városi levéltár ritkabeosn jegyzőkönyveiből lehet megállapítani. (4. lap.). Rendkívül nagy szolgálatot tenne szerző a magyar történettudománynak, ha felfedné, hogy hol vannak azok az oklevelek, amelyek a. XIII. század közepén Debrecen város iparosait a kalmárokkal egyidejűleg emlegetik. (5. lap.) Messzemenő szerzőnek az az egyetlen adaton alapuló következtetése, hogy a hospitalis a eaetusok és mai interna tusok (!) ősi formája. Ez tévedés, mert. a hospitalis keveréke a mai szegényháznak és kórháznak. Kissé erős és kiáltó hiba az, amit a szerző a 16. lapon követ el, ahol, nem értvén meg- a középkori latin terminológiát, a város főterén (in theatro) fekvő hospitalist egyszerűen a színház (!) mellé helyezi. Nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy szerző new Debrecen város levéltárának eredeti okleveleit és írásait használja, hanem pédiául a Herpay-féle kevésbbé megbízható és hibás re gesztagy üjteményt. A történetírásnak nemcsak a latin terminológiával kell tisztában lenni, hanem ott, ahol megvan a lehetősége, az eredeti forrásokat is használnia kell.