Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17

A REFORMKOR NEMZEDÉKE. 9 tábla összesen csak három millió fizetésébe egyezett bele, amiről az alsótábla hallani sem akart, mert felfogása szerint ekkora összeggel nem lehet számottevő alkotast létrehozni. Mindkét tábla mereven ragaszkodott álláspontjához, a kormány pedig nem várt, bezárta az országgyűlést és a konzervatív-reformterv tönkresilányított formájában sem valósulhatott meg.1 A belátóbbak érezték, hogy a szűkkeblűség még veszélyes következményekkel járhat. A vesztett ügy megmentésére a konzervativ reformpárt kiváló tagja, Dessewffy Emil fogott tollat 1847-ben. Javaslata lényegében egyezik Széchenyiével, csak külsőségekben különbözik tőle. ö már liberális angol hatás alatt szinte budgetszerűen kezeli az évi 5—6 milliót, amelynek egyrésze szintén investigatiós kiadásokba fektetődne bele. 0 sem akar semmit sem tudni a házi- és hadiadó elvállalásáról, mert ez javítana ugyan a jobbágyságon, de elsorvasztaná a nemességet: „A hadi és háziadó birtokaránylagos elvállalása a lehető legrosszabb fináncx-endszer megörökítése, egy ember se hiheti komo-1 V. ö. Friedreich J.: Gr. Széchenyi István élete. II. k. 107. skk. 1. — Széchenyi terve egy külön investigatiós közpénztár felállításával külső formájában is a régi nemesen konzervativ felfogású reformerek terveire emlékeztet, a regnicolaris deputatiók felfogására. Egy „fundus publicus" felállításának terve hosszú, még a korábbi századba nyúló múltra tekinthet vissza s a sok terv mind annak az őszinte érzésnek volt következménye, hogy közgazdasági és kulturális állapotunk elmaradottságán segíteni kell egy külön, e célra rendelt bőséges alap megteremtésével. Talán legközelebb áll Széchenyi javaslatához Vedres István szegedi mérnök munkája (Eggy nemzeti jószág. Szeged. 1807.), akinek egyszerű életfutása a Széchenyi előtti kor konzervativ törekvéseit és sikertelenségét megkapóan illusztrálja. Az ő terve szerint a 25 milliós közalap kamataiból főleg közlekedést javító beruházásokat kellene tenni, de jelentős támogatást óhajt nyújttatni kulturális fölemelkedést előmozdító (magyarosítás, nevelés, tudós-társaság) célokra is. Az alapot egy belső kölcsönből vélte összegyiijthetni, amelyet az állam azonnal ki is kölcsönözne, amivel „sok megszorult nemes famíliákon, valamint szintén számtalan szorgalmatos, de szűkölködő polgárokon, mesterembereken és mezei gazdákon is" segítene, megszabadítván őket az uzsorásoktól. A 25 millióból kikölcsönzendő összegekről a kölesönvevők „lekötelezőlevelet" állítanak ki, zálogul lekötvén birtokaikat, az állam azonban nem pénzt ad, hanem minden közpénztár által elfogadandó „viszontkötelező levelet". így állam és kölcsönvevő együttesen áll jót az adóslevelekért s a bankjegyforgalom sem növekedne meg.