Századok – 1923-1924

Értekezések - MESZLÉNYI ANTAL: A miniszteri országos ideiglenes bizottság működése 1848. márc. 23-ától ápr. 20-áig 714

A MIN. ORSZ. IDEIGL. BIZOTTSÁG MŰKÖDÉSE 1848-BAN. 753 A leirat híre március 30-án éjjel terjedt el Pesten. Izgalomba' jött az egész város. Mindenki a Szabadságtérre sietett. Egy kiáltás zúgott szerte a városban : „Fegyverre! Le a német kormánnyal!" Sokan már a harangokat akarták félreverni. A tengernyi töineg közé sietett a miniszteri bizottság mind a három tagja s igyekezett lecsendesíteni a háborgó tengert. Először Pulszky szólott a néphez és felolvasta az országgyűlésnek a leiratra hozott méltóságos határozatát, meg István nádor és Batthyány nyilatkozatait. Nyáry, Klauzál egymásután kérték a népet, hogy várja meg, mi lesz a nádor közbenjárásának az eredménye De a tömeg ezt kiáltotta: „Késő lesz!" „Ha késő lesz, uraim — harsogta Pulszky —, nem a nemzetre lesz késő!" De a tömeg nem akart csillapodni. Ekkor Szemere ment föl a szószékül előkerített asztalra. Egész lelkét öntötte bele beszédébe. Elismerte ő is, hogy a leirat gyalázatos csalás, de még azért nincs itt az ideje, hogy fegyveres erővel követeljük a királyi ígéret teljes beváltását. Azért indtíványozta, hogy 1. proklamációt készítsenek, melyben mutassák ki, hogy a haza veszélyben van ; 2. a nemzetőrségbe köteles legyen beállani minden polgár, ne csak az eddigi önkéntesek; 3. a hatóság foglaljon le a boltokban minden puskaport s 4. a katonaságot, melynek egy része a mi fiainkból, más része olyan ország fiaiból áll, mely szintúgy kiizd a zsarnokság ellen, mint mi, meg ne támadja senki. És a megcsalatásában fölgerjedt nép elfogadta e férfiak tanácsát, kik őt még soha meg nem csalták s a miniszteri biztosokat lakásukig kísérve, kevés csoportozás után eloszlott.1 Másnap a miniszteri bizottság jegyzője, Kiss Miklós, fölment Pozsonyba, Batthyányhoz, hogy a nép megnyugtatására egy proklamációt eszközöljön ki. A közönség is felkuldötte a. maga megbízottját, Degré Alajost, hogy beszélje el az országgyűlésnek Pest ingerült állapotát, Csakugyan rekkenő hangulat uralkodott itten ; félni lehetett az összeütközéstől a katonasággal, hiszen erre utalt Szemere indítványának 4. pontja. A tisztek nem kerülték többé a kávéházakat, a legénység nem volt többé konszignálva, a nép pedig délutánonként most is összegyűlt a múzeum előtt, melynek akkor még nem volt rácskerítése s hallgatta a népszónokokat, kik a lépcsőzet oldal-1 Dr. Kiss Ernő: Szemere Bertalan 102—103. 1. Századok, 1924. VII—X. füzet. 48