Századok – 1923-1924
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17
66 MÂLYUSZ ELEMÉR. mélyebb gyógyszert, mint a nemességnek köz terhekbeni, így vagy amúgy, de valamiképi részvétét". Ezt az égető problémát Kossuth is el akarta intézni s a közteherviselést oly módon akarta megvalósítani, hogy a nemesség vállalja el az aránylagos részvétet a házipénztár terheiben, mely a megyei közigazgatás költségeit fedezte. Midőn Kossuth tervével teljes kudarcot vallott — s itt nem a modor és taktika elvétése volt a hiba, mert Széchenyi maga elismeri, hogy a Pesti Hirlap izgatása nélkül se nyert volna többséget az adózás kérdése a megyékben1 —, Széchenyi terjesztette elő reformjavaslatát egy hosszú cikksorozatban, nem egyszer hangsúlyozva, mily fontosságot tulajdonít annak. Visszautasította azt a tervet, hogy a nemesség vállaljon részt a házi- és hadiadóból, amelyet eddig kizárólag a köznép fizetett. Improduktiv adónak tartotta e részesedést, mely segít ugyan az eddigi adófizetőkön, de kiszívja a birtokos osztály csontvelejét, anélkül, hogy észrevehető és az anyagi fellendülést előmozdító beruházásokat lehetne tenni. Helyette egy holdankint két garasos, mindenki által fizetendő telekdíjat s nem adót javasolt, amelynek révén egy százmilliós nagy kölcsönt lehetne felvenni. Ez összegből, amelynek évenkinti törlesztésére és a kamat fizetésére szolgálna a telekdíj, mely évenkint ötmillióra rúgna, lehetne vasutat, kőútat, csatornát, kikötőt, börtönöket stb. építeni fokozatosan s így az elmaradt országban hasznos investigátiókat tenni. Arra a kérdésre, hogy vájjon bírja-e mindenki ezt a telekdíjat fizetni, Széchenyinek az a felelete, hogy a kisbirtokos könnyen fizetheti, ami érthető is, hiszen alig van pár holdja. De máskép áll a dolog a százezer holdas nagybirtokossal. Ez már évente 15.000 forintot fizetne, amit, adósságokkal lévén túlterhelve, nem tudna teljesíteni s így a telekdíj országgyűlési megszavazására sem lehetne rávenni. Széchenyi azonban mentségére siet a nagybirtokos osztálynak s a lelkes szavak mellett, amelyekkel a nagy vagyonnal járó kötelességekre is figyelmezteti, fényes ajánlatot tár eléje: A felveendő százmilliós kölcsönből 90 milliót kiadna 5%-os kamatra éppen „a koldusbothoz óráról-órára közelebb jutó" földbirtokosoknak, akik ezzel menthetők csak meg2 s akik 1 U. o. 13. 1. 2 U. o. 53. 1.
