Századok – 1923-1924

Értekezések - ÁNYOS LAJOS: Budapest székesfőváros oklevéltára 669

budapest székesfőváros oklevéltára. 687 erkölcsiség kérdése nem kevésbbé tanulmányozás tárgyává tehető. A legnagyobb ellentéteket láthatjuk: Általában rendkívüli vallásosság, csak az égre néző, másvilággal törődő istenes, jámbor élet, de ugyanakkor más oldalon szerzetesek kapzsisága és szeretetlensége, kanonokok hatalmaskodása és betörésre bujtogatása, káplánok által elkövetett gyilkosság, orgazdaság, rágalmazás, nőgyalázás, oklevélrablás stb stb. tapasztalható. Van idő, hogy a zsiványok, rablók, útonállók igen elhatalmasodnak (1511). A lemásolt oklevelek némelyike érdemes arra, hogy néhány szót külön is szóljunk róluk. Nevezetesen: Egész kötetet kitevő terjedelmesebb irat Buda városának az Országos Levéltárban őrzött 1505. évi bordézsma-jegyzéke, mely e városra vonatkozólag mind gazdaságtörténelmi és népességi, mind nyelvi és nemzetiségi tekintetben megbecsülhetetlen adatokat tartalmaz. Rendkívüli heraldikai és művelődéstörténelmi becse van Óbudai Ferenc deák II. Ulászló királytól nyert armalisának, amelynek színes cínierképpel ellátott eredetije Sopron vármegye levéltárának egyik régi letétében található. A győri káptalan magáiüevéltárában őrzött (s a tudományos világ előtt eddig ismeretlen volt) három kötetre terjedő középkori káptalani számadáskönyv ben 345, a mi oklevéltárunkat érdeklő igen értékes bejegyzés van. È bejegyzések a győri káptalannak a budai, illetve rákosi országgyűléseken való szereplésére, a nyolcados törvénynapokon való részvételére, a budai királyi udvarral s az itt székelő orsz. főtisztviselőkkel (így Werbőczyvel), a Budán tartózkodó főpapokkal való összeköttetéseire, a káptalan két budai házára, a királyi udvarba Budára. Győrön át igyekvő külföldi követekre, a káptalan és budai zsidók financiális összeköttetéseire, élelmiszereknek és egyéb anyagoknak a Dunán Budára való szállítására, Budával kapcsolatos művelődéstörténelmi részletekre stb. vonatkozólag bőséges és értékes adatokat foglalnak magukban. A gróf Erdődy-család galgóci levéltárából való darabjaink, mint becses adatokat tartalmazók, szintén nem közönséges figyelmet érdemelnek. Nagyon érdekesek azok az oklevelek, amelyekben II. Ulászló király 1500-ban a budai préposteágot Losonczi Zsigmondnak adja, sőt, még ugyanazon évben, a prépostság javadalmait illető főkegyúri jogát is reá ruházza. És ugyanennek a prépostnak, atyja temetésére, egy budai polgár kölcsönöz 200 forintot. — Páratlan becsű az a műtörténelmi adat, mely Czobor Imre 1516. évi végrendeletében olvasható, aki a budai Mária Magdolna-egyházban felállítandó címeres sarcophagjára 150 forintot hagyományoz Péter budai kőfaragónak, aki azt lehetőleg olyan vörös márványból tartozik kifaragni, amilyenből Czobor Márton síremléke készült. A debreceni kollégium levéltárából való a budai magyar szabók 1492-ből származó céhlevele, melyet (mint sok más