Századok – 1923-1924

Értekezések - ÁNYOS LAJOS: Budapest székesfőváros oklevéltára 669

budapest székesfőváros oklevéltára. 681 rások alapján. Ide tartozó részletek: a zsidók külön adózása a király és kincstár részére, budai polgár sóárusítási joga Kassán, a király az adósságát sóval fizeti, a királyné kölcsön fejében Kassa városától sót kap, a budai káptalan és nyúlszigeti apácák vámot szednek (az utóbbiak Pesten iis), a nyúlszigeti apácáknak minden kocsi (szekér) után „mázsapénz" jár, a budai káptalan vámszedési jogát Buda városa bérbeveszi, a királyok (pl. II. Lajos) bizonyos városok adójának és újévi ajándékának terhére budai kereskedőktől kölcsönt vesznek fel stb. Persze a vámok miatt szüntelen zavarok és összetűzések vannak (hatalmaskodó túlkapás a vámosok részéről, — csalás, kijátszani akarás a szállítók részéről), az apácák vámszedési joga ellen Buda és Pest városok maguk is örökösen békétlenkednek és harcolnak. A pénznemek közül a forint, rénusi forint, magyar aranyforint, budai márka, dénár (majd új dénár), fertő, garas, obulus, pfennig, nesyk neve fordul elő. Szó van arany-, ezüst- és rézpénzről, a pénzek különböző árfolyamáról (Budán, Kassán), kamatlábról (5% a rendes, a zsidóké rettenetes). A pénzszámításhoz is kapunk segítő adatokat. A budai árfolyam irányadó volta minduntalan kitűnik. Rendesen a budai pénzverőben verik a pénzt, de később (1447) Pozsonyban is engedélyezik a pénz verését. A pozsonyi pénzverés vezetői, vállalkozói budai (német) kereskedők, akik végül összevesznek és perlekednek. Midőn Pozsonyban új ezüstpénzt vernek, intézkedés történik a régi pénz bevonására, beváltására. Előfordul, hogy a pénzverés joga magánosok számára is adományoztatik (pl. Cseh Péternek Léván). — A harmincad ügyére (a harmincad fizetésének módja, kivételei, a harmincad fizetésének kijátszása, a harmincadosok és alkalmazottaik életmódja, fizetése, a harmincadosok számadásai, a harmincadok bérbeadása stb.) igen sok adatunk van. A budai harminca dot a XY. században hosszú ideig Pozsony városa bérelte. Rendkívüli figyelemre méltó azon részletes harmincad-tarifa, amelyet 1436-ban Héthársi (Siebenlinder) János óbudai várnagy, volt budai főharmincados, állított össze legfelső parancsra. Épp így különös érdeklődésre tarthat számot az a jóformán minden elképzelhető cikkre kiterjeszkedő vámtarifa, amelyet IY. Béla király állapított meg. Vám- és liarmincadmentességre szintén van eset, pl. a Budára szállító brünni posztókereskedők