Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17

A REFORMKOR NEMZEDÉKE. 57 val az egész nemzet forrón szereti régi királyát, régi uralkodó házát, régi szabadságát, régi népét és csak azon olygarchiát, sok nagyérdemű hazafiaknak dicső kivételével, nem igen kedveli, mely aristocratica constitutionknak letapodásával a nemességet és a népet egyaránt büszkén megvetve, felfuvalkodva akar az egész nemzetből kiemelkedni, azt az olygarchiát, mely, bár neki a népnek nagyobb része szolgál, azt soha nem pártolja, azon olygarchiát, mely a contributiónak summáját az ajánlás alkalmával mindenkor feljebb vinni igyekszik, azon olygarchiát, mely a maga fastusának és luxusának fentartására polgártársai vagyonának nagy részét a két scalaris devalvatio által már elnyelte és még a hátralévőt is elnyelni igyekszik, azon olygarchiát, mely a nemesi rendnek szinte nem barátja és főcélja csak az arondirozás, vagy deákul purisatio, magyarul pedig: a nemességnek körülbelől való kiirtása, melyet oly nagy iparral és előmenetellel folytat, hogy csak a szomszéd Moson várkezni elkerülhetetlen szükséges, ezen korniány-principiumnál fogva, minthogy a magyar nemzet nemesi osztályának a nemesi jószágok, a polgárinak a városi fundusok, a parasztinak pedig a jobbágy telkek vannak existentiájára és subsistentiájára kijelelve, én minden alkalommal azon valék, hogy ezen háromféle külön birtokok minél élesebb demarcationális linea által választassanak el egymástól. Ugyanezért az 1807. országgyűlésben sokáig vívtam a mellett, hogy a nemes ember jobbágyi telket, mely paraszt famíliáknak élelmére van kijelölve, ne is bírhasson, ettől pedig elüttetvén, minden módon azon voltam, hogy a jobbágyoskodó nemes ember az azon telken fekvő adót fizesse és a paraszt osztályra ne rója, midőn ezen országgyűlésen a capacitás kérdése fordula elő, annak mindenkor ellenére szóltam, mert valamint a paraszti rendnek részére kijelelt jobbágyi telkeket, úgy a nemesi rendnek subsistentiájára kijelelt nemesi birtokot maga épségében meg akartam tartani, valahányszor a városokban lakó nemes embereknek a nemesi szabadság ürügye alatt való különös kivételéről volt szó, mindenkor a királyi városokat pártoltam, mert ez a köz a polgári rend számára van kijelölve és aki abban akar élni, annak polgári törvények alatt kell léteznie. Hogy ezen a nép külön osztályai között vonandó éles demarcationális linea pricipiumából democratia nem származhatik, azt kiki átlátja, kinek a democratiáról csak legkisebb képzelete is van." U. a. IX. k. 445. 1. Soha: nem állott semmi tőle távolabb, mint pl. a jobbágyság felszabadítása, ö csak a demarkációs vonalat akarta megvonni az egyes néposztályok tulajdona, a föld és jogai között s megakadályozni, hogy e<ryik a másik kárára fejlődhessen. Ez a szigorú, zárt korlátok közé szorítás valóban nem a lilerálizmus jele, hanem a rendi felfogás legtalálóbb speciflcuma.