Századok – 1923-1924

Értekezések - FEKETE LAJOS: Hódoltságkori oszmanli-török helyneveink 614

HÓDOLTSÁGKORI OSZMANLI-TÖRÖK HELYNEVEINK. 625 hogv ha ez a mező tengernyi emberrel úgy megtelik, mint a lile (,mérő', 18—22 okkás változatai voltak), akkor annak a seregnek nem lehet ellenállni ; ha azonban ez a mező nem telik meg, akkor annak a seregnek ellen lehet állni. Innen a hely török neve: ,kile ovasy, kile üa'hrasy'1

(,mérő mezeje, mérő síkja'). Külön tárgyalásra méltó fogalom a qyzyl elma ; a törökök fantáziájában egy csodaszép távoli helyet jelöl, melynek birtokával az oszmanli hódítás és hatalom a tetőpontjára fog emelkedni. De qyzyl elma nem egy helynek, nem a föld legszebb pontjának a neve ; több jeles ország legpompásabb városát nevezték qyzyl elmának. Evlia csupán Kjäfiristanban (,a hitetlenek országaiban') hat qyzyl elmáról tud, ezekből négy Magyarországon fekszik.2 Ez értelemben említi qyzyl serajt, qyzyl hisart, qyzyl elma seraját,3

mindannyiszor Budára vonatkoztatva. Esztergomot Felsőmagyarország qyzyl imájának mondja, dzámiját qyzyldza-тъгшк, qyzyl elma dáawmjának. Szerinte a magyarok Székesfehérvárt qyzyl elmának is mondják, ami „célzás a főtemplomukon elhelyezett arany jelvényre".4 Ugyanígy emlékezik meg Egeiváráról, mely „800 évig Felsőmagyarországhoz tartozott s Erdélyország qyzyl elmája nevet is kapta".6 Kjäfiristan hat qyzyl elmájából, melyek közül ötödiknek Rómát említi, hatodiknak „Almanja (Németország, a német birodalom) legerősebb várát" sejteti, négyet a magyar királyok egykori székhelyével, illetőleg szultáni hadjáratokban meghódított fontos végvárakkal azonosít. Nincs kétség benne, hogy Evlia e kifejezéssel a keleti fantázia legszebb helyeit akarta jelölni. (V. ö. Körösi Csoma-Archivum 1921. 173. 1.) A magyarországi levéltárak nem nyújtanak oly bő oszmanli-török forrásanyagot, hogy pusztán annak kutatásával megállapíthatók lennének ama törvényszerűségek, melyek az oszmanli-törökök helynévadásánál megnyilvánultak. A hiány egyik okát megmagyarázza a Nemzeti Múzeum törzsanyagának egyik oklevele, melynek kelete az oklevél csonkasága dacára a rávezetett elintézésből megállapítható. E szerint a folyamodónak 974/1566. évben az aradi livában ziámet adományoztatott ; értesíttetik róla a hatvani szandzsákbej. 1 Tk. Tk. III. 255. 2 ÏÏ. о. IV. 39. 3 U. о. III. 228, 234, 235, 238, 240, 241, 244. 4 U. о. III. 269, 370, 272. 5 U. о. IV. 39. 6 U. о. IV. 110. Századok, 1924. I-VI. Csánki-íiizet. 40