Századok – 1923-1924

Értekezések - FEKETE LAJOS: Hódoltságkori oszmanli-török helyneveink 614

HÓDOLTSÁGKORI OSZMANLI-TÖRÖK HELYNEVEINK. 623: nyelve után is kaphatta nevét: Ermen (,örmény'), Bo/dan (,Moldva, moldvai') törökországi példái: Iflaqlar, Jürükler,. Türkmenler (,iflákok [oláhok], jürükök, türkmenek'). A Margitsziget török neve: Qyz atasy1 (,leánysziget') aligha hozható összefüggésbe a keresztény hagyománnyal. Björk­man „Ofen zur Türkenzeit" с. munkájában2 közöl egy oklevél-hasonmást, mely szerint a sziget neve Qyzlar atasy (,lány ok szigete'). A többesszámú alak után valószínűnek látszik, hogy a sziget a törökkorbeli nevezetes szerepe után kapta új nevét s így a budai pasa magánélete nyújtott alapot a helynév kialakulásához. A qyzlar-alak (,lányok,, asszonyok') különben a török életben oly gyakori volt, hogy helynévül való alkalmazása nem mondható idegen­szerűnek. (V. ö. Sztambulban qyz qulesi, qyz tasy: ,leány­torony, leánykő'.)3 A defterek sűrűn emlegetnek egy Csatkadá4 nevű várat; adataik nyomán a Duna-Tisza közén kell keresnünk e helyet, de a Nemzeti Múzeum törzsanyagának egy oklevele teljes, világosságot derít rája. Eferman aziránt intézkedik, hogy Jazbirin varosunda binä olunan Dzanfedä parqanyna hysar eri läzym olma/yn ... (a Jászberény városában épült Dzanfedä párkányába ,hisar erire' — porkolábra — lévén szükség, Szigetvár mahluljai (veteránjai) közül N. N. aga . . . foglalja el ezt az állást). A Jászberényben őrzött török oklevelek közül több erősíti ezen állítás igazságát. Dzan­fedä tehát egy, Jászberényben épült párkány. Hogy a defter­fordítók Csatkadá alakja Dzanfedä (dzan: ,élet, lélek'; fedä: ,feláldozás'; dzanfedä: önfeláldozás) hibás olvasata, azt, illetőleg ezen olvasat bizonytalanságát saját adataik is bizonyítják. Elvétve ugyanis Csatfedá alakban írják át ezt a helynevet. Dzanfedä személynév is lehet és pedig nemi megkötöttség nélkül férfié vagy nőé egyaránt.5 Geográfiái meghatározásoknál sokszor találunk szín­jelentésű helyneveket, melyek még akkor is figyelemremél­tók, ha régi nevek lefordításaként alakultak ki. Az oszmanli. törökök a formaságoknak, színeknek különös fontosságot 1 Evlia Tk. Tk. III. 246, Kjätib Öelebi u. о. V. 338. 2 Hamburg, L. Friederichsen, 1920. 3 Dzelal Es3ad: Eski Istambol Âbidîït ve mebänisi. A régi SztambuL középületei és emlékművei. Sztambul, 1328, 220. 4 Defterek II. 384, 569, 570, 574—581, 583, 671—4, 678, 679, 708. 6 III. Murád korában Dzanfedä asszony mint a szultáni hárem kethüdäja igen fontos szerepet töltött be az udvar életében (Achmed; Refyq: Kadynlar saltanaty [Asszonyok uralma], Sztambul, 1332. 110 в köv. 1.).

Next

/
Thumbnails
Contents