Századok – 1923-1924

Értekezések - MISKOLCZY GYULA: A horvát kérdés (1790–1847.) 567

A HORVÁT KÉRDÉS. (1790—1847.) . 571 abban az esetben lett volna lehetséges, ha a magyarság, lemondva minden nemzeti törekvéséről, a rendi alkotmány törvényeinek betűjéhez ragaszkodik, ha feláldozza a nemzetállamnak a romanticizmus hatása alatt mind drágábbá vált gondolatát. A magyar nemzetiség kifejlesztésére irányuló kultúrtörekvésekkel szemben a horvát visszahatás az illyrek felléptéig nem tudott a horvát nemzetből egyetlen építő gondolatot sem kiváltani; eredménye csak a magyar kívánságok rideg tagadása volt, alakja pedig a nagyrészt elavult municipális jogokhoz való görcsös ragaszkodás. Ezekben látták a horvátok nemzetiségük biztosítékait, ezeken épült fel az a politikai programm, amelyet a kormány horvát programmnah ismert el. Az uralkodó és központi kormányszervei az 1830-as évek végéig nem méltatták különösebb figyelemre a magyar-horvát ellentétet, bár igen jól ismerték. Nem is lehetett másként, hiszen a kor nagy kérdéseinek tárgyalásánál, mint az insurrectio, adómegajánlások, devalváció stb. a horvát követek többnyire az ellenzék soraiban állottak. Ferenc király rendszere egy tekintetben szigorúan következetes volt: az uralkodói hatáskör megóvásában és a rendi követelések lehető visszautasításában. A horvát nemzetiségi törekvések sorsát is ebből a szempontból kell mérlegelni. Amennyiben a horvát tartomány gyűlések utasításai pozitív követeléseket támasztottak, mint a határőrvidék és Dalmácia visszacsatolását, a báni méltóság régi hatáskörének visszaállítását, elutasításra vagy agyonhallgatásra találtak az összes kormányszerveknél, a magyar kancelláriánál éppen úgy, mint az államtanácsnál vagy a haditanácsnál. Más a helyzet, ha a magyar nemzeti törekvések ellenében keletkezett visszahatás sorsát vizsgáljuk. Ha az államtanács irányelvei konzervatívok voltak, ugyancsak konzervatív volt az a felfogás is, amelyet Horvátországban a nemzeti élet biztosítékairól alkottak; ennek a két gondolatvilágnak találkoznia kellett a magyar kívánságok tagadásában. Jellemző példa erre a magyar elvi követelések sorsa. Az államtanács magyar referense, Izdenczy, törvénytelennek és igazságtalannak találta a magyar rendek kívánságát, mivel szerinte a magyarság az ország és melléktartományai lakosságának alig Vs-át teszi ki, s amellett állam veszély esnek, mert tel jesítése ha -