Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17

A REFORMKOR NEMZEDÉKE. 49 Jól tudta mindenki, hogy az összeírást nyomon fogja kísérni az adó alá vetés, amint az az 1832/6-i országgyűlésen be is következett. A makacsság, amellyel mindkét tábla felfogását védelmezte egy latszólag jelentéktelen, összeírást elrendelő ügyben, eléggé bizonyítja, hogy egyaránt tisztában voltak a kérdés nagy fontosságával és következményeivel.1

Amíg azonban a szegény nemesség adózását már mindenki befejezett ténynek tekintette, addig a pusztatelkek összeírásának elrendelésekor, amidőn egyes megyék, mint Hont is, önérdeke ellenére, a szükséges áldozatra késznek nyilvánította magát, a personális indignálódva biztosította a rendeket: Nem azért történik az összeírás, hogy adó alá jöjjenek, hanem hogy a jövő országgyűlés határozzon valamit megszállatasuk felől.2 Amíg a felsőtábla annak biztosításával, hogy nem kell adóznia a földesúr kezén levő pusztatelkek után, eléggé istápolta saját érdekeit, addig könyörtelenül eldobta magától a kiváltságai leglényegesebb elemeitől megfosztott szegény nemességet. így a „szegény adózó népet egyedül a koldus nemes segítette meg." A hosszú vita végén, 1826-ban, Széchenyi is beszédet mondott a felsőtáblán. Beszéde a szegény nemességet védő rendek ellen irányult, a felső tábla és a kormány álláspontjának érdekében.4 1 Nagyon jellemző az alsótábla véleménymegoszlása a viták folyamán. A kormány javaslatát pártolták azok a megyék, amelyekben már eddig is fizettek a jobbágytelken lakó nemesek s amelyek terheik csökkenését remélték az adózás elrendelésétől. Ellenezték azok a megyék, amelyekben nagyobb számmal élt ilyen nemesség. A többség — eltekintve a kevés kivételtől — nem azért pártfogolta őket, mintha belátta volna a rendelkezés egyoldalú voltát, káros következményeit, hanem egyszerűen, mert féltve őrzött nemesi kiváltságai kikezdését látta a javaslatban, amelyet majd nyomon fog követni az egész nemesség megadóztatása. Ha az összeírás megtörténik, az ősi alkotmány palládiuma vész el (Bihar). 1825/7. jkönyv. II. k. 688. 1. Az adózás el nem rendelésével a paraszt nem bírván a terhet, az visszaszáll a nemességre (Pozsega). U. o. 665. 1. Ha ma a szegény nemes adó alá jön, akkor majd a gazdag nemesre is rákerül a sor. (Bars és Borsod.) U. a. III. к. 64. 1. 2 Az 1825/7. országgyűlés jegyzőkönyve. III. к. 111. 1. 3 Beöthy Ödön szavai. Az 1832/6. országgyűlés jegyzőkönyve. XII. kötet. 105. 1. 4 Széchenyi állásfoglalásának jelentősége — úgy hisz-Századok, 1923. I—VI. füzet 4