Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A helytörténeti kutatás feladatai 538

:562 MÁLYUSZ ELEMÉR. vélekedése. 1807.), az ország anyagi és szellemi felvirágzását lehetővé tevő közalap létesítéséről (Eggy nemzeti jószág. 1807.), s még ezeknek a nem tisztán Szegedről szóló műveknek a centrumában is a szegedi, alföldi polgár gondolkozása és felfogása áll — de menten minden maradi lokálpatriotizmus­tól. Magánéletét pedig kitölti az évtizedes, nehéz harc a rakoncátlan magyar folyóval: a Tisza áradásaitól védi a nagy várost és attól hódít el egy korábbi nagy árterületet s alapít rajta új falut, Vedresházát. Ez a produktiv élet sem talált még méltatóra. A mellőzés, mint példáinkból sejthető, Vedres és Balásházy társait nagyon érdemtelenül érte. De hogy bekövetkezett, ez ismét csak annak a jele, hogy mind­eddig nem volt komoly, átgondolt helytörténeti kutatá­sunk, az az irodalmi áramlat és felfogás pedig, amely utóbbi évtizedeinkben uralkodott, csak az általános jelenségek iránt volt fogékony s minden egyebet kire­kesztett kutatásának köréből. Tudományos kutatásunk­nak erre az irányára nem minden tanulságnélküli az az elbánás, amelyben mindenki által ismert költőnk, Ber­zsenyi Dániel közgazdasági műve részesült. „A magyar­országi mezei szorgalom némely akadályairól" (1833.) szóló tanulmányában Berzsenyi érthetően és világosan leírja megfigyeléseit, amelyeket a dunántúli, kemenes­aljai és somogymegyei falusi nép életének szemléleténél tett s szinte fotográfiái hűségű képet nyújt az ottani magyar lelki habitusáról, úgy, hogy ma is mindenkinek el kellene olvasnia, aki csak érdeklődik falusi népünk iránt. Mert természetesen a felemelkedés útját ő sem vizsgálja a magyar faj rossz tulajdonságai megjavítá­sának kizárásával. Megfigyelésein kívül előadja tehát nézeteit is, amelyek szerint епцек a falusi magyar nép­nek erkölcsi és értelmi színvonalát emelni kellene. S mi­vel így az „örök előhaladás" feltételeit a népnél igyek­szik lehetővé tenni — anélkül, hogy ezért csak távol­ról is a „népies irány" hívének vagy előfutárjának lehetne őt neveznünk — nemes társadalom-regeneráló törekvéseit a népnél óhajtja megkezdeni, ez a helyi vonatkozású munkája, ha ily szempontokból vizsgáljuk, nemcsak a költő életét, gondolkozását fogja megvilágí­tani, hanem általános irodalmi értéket is jelent. Köny­vének ezt az értékelését mégis hiába keressük. Hiábar mert jelentőségét a helytörténeti kutatásnak kellett volna felismernie s azután a leszűrt tanulságokat köz­vetítenie általános történetírásunkkal. Hogy ez utóbbi­nak szemét szükségképen mennyire elhomályosítja az

Next

/
Thumbnails
Contents