Századok – 1923-1924
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A helytörténeti kutatás feladatai 538
A HELYTÖRTÉNETI KUTATÁS FELADATAI. 555^ korántsem szabad azt gondolnunk, hogy ennek a két évnek az eseményei mindent megmagyaráznak, vagy hogy más megoldásra váró feladat már nem is akadhat. Ismeretes, hogy városainkban már a XVIII. században, de még inkább a következőben, folytonos küzdelem folyt a polgárjoggal felruházott lakosok és a tanács, illetőleg a „külső tanácsnak" vagy „választott községnek" nevezett testület között. Ez ugyanis folyton önmagát egészítette ki s nem a szélesebb rétegek megbízottjai jutottak bele választással. Ez az általános jellemzővonás az országgyűlési tárgyalásokból is ismeretes volt, de természetesen konkrét példákat itt sem láttunk, noha Ráby Mátyás emlékirata,1 még inkább azonban Jókai regénye, már a köztudatba is belevitte, hogy városaink fejlődése nem nélkülözte a zavaró momentumokat. Mivel a XIX. századi nagy belső átalakulás már történeti tény, komoly históriai kutatás is tárgyául választhatja, amint a német irodalomban például E. Gothein tette rendkívül sokoldalú s új szempontokat feltáró könyvében (Die Stadt Köln im ersten Jahrhundert unter preussischer Herrschaft. Köln, 1916), amelyben már nemcsak a városnak, hanem a városi társadalomnak a gazdasági fejlődését is megírta. Mivel jobbágyságunk nem játszott aktiv szerepet a magyar nemzet fejlődésében, hiszen leszármazottja, a mai földmívesosztály, még a kiegyezés utáni liberális korszakban is annyira élettelen, mozdulatlan volt, hogy a parlamentben egy-két képviselője akadt csak legföljebb, alaptalan anticipáció volna feltennünk, hogy múltjának megismerése — ami a magyar történeti materialisták egyik legnagyobb tévedése — átformálhatná történelmünkről eddig kialakult felfogásunkat. Nyilvánvalóan az az osztály, amely számbeli növekedésével csak fizikai életet élt, ekkor még nem tényező a nemzet fejlődésében. Uv módon még fontosabb, mint első percben gondolnók, annak az osztálynak, a nagyszámú köznemességnek vizsgálata, amely évszázadokon keresztül egyedül volt. abban a helyzetben, hogy valamit tehessen is. Ennek a nemességnek élete pedig a vármegyékben folyt le. Oly territoriális elzárkózottságban élt — s itt utalunk Széchenyi szavára, ki a megyéket mindmegannyi függetler. 1 Justizmord und Regierungsgreuel in Ungarn und Oesterreich. Strassburg. 1797.
