Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A helytörténeti kutatás feladatai 538

:546 MÁLYUSZ ELEMÉR. termelő s így élete a legszorosabban hozzákapcsolódik a földhöz. Ez a föld sajátságos arculatával, a szántóföldek, rétek, erdők stb. változatos egymás mellé kerülésével a lakosság életét illusztráló gazdag történeti anyag. Változásainak vizsgálata tehát már eleve is eredménnyel kecsegtető feladat. Nem szólunk a dűlőnevekben rejlő, néha sokszázados fejlődés kezdőfokait feltüntető adatokról, amelyeknek öszszegyüjtése a német történetirodalomban évtizedes, komoljr munkára tekinthet vissza, míg nálunk teljesen el van hanyagolva, sem a falu külső határának egyes szomszédos, elpusztult falvak beolvasztásában, puszták megszállásában megnyilvánuló változásairól, még csak ar;ról sem akarunk szólni, hogy ezeknek a határoknak rendkívül állandóknak kellett lenniök, ha a XVIII. században évszázados, sőt középkori oklevelek alapján folynak miattok perek, hanem csak arra a gazdag anyagra akarjuk felhívni a kutatók figyelmét, amely a XVIII. és XIX. századra vonatkozólag rendelkezésünkre áll. A Mária Terézia-féle úrbéri rendezés iratai az egykorú térképek segítségével lehetővé teszik a földesúri magán, allodiális és a jobbágybirtok megoszlásának feltüntetését. így szerzett ismereteinket viszont csak a kataszteri felvételekben rejlő, rendkívül fontos és instruktiv anyagnak a megszólaltatása teheti teljessé. A földnek a tagosítás, arányosítás előtti állapota, az egyes birtokrészecskék egymás melletti elhelyezkedésének mikéntje hosszií, évszázados fejlődés eredménye s így ebből az eredményből óvatosan következtetve visszafelé, fontos megfigyelésekre tehetünk szert. Például adás-vételről, zálogosításról stb. szóló középkori okleveleinkben mindég „portiones possessionariae"-ről van szó. Ennek a stereotip kifejezésnek mélyebb gazdaságtörténeti háttere van: azt jelenti, hogy ha valakinek valamely falu határában csak egy birtoka is volt, azért annak, a hármas nyomású rendszernek megfelelően legalább is három tagban kellett elterülnie. Ha pedig még nagyobb méretű volt az elaprózódás, abból ismét azt következtethetjük, hogy a birtokos, családtagjainak növekedésével, az első határfelosztás után később még máshol is vett művelés alá földet, a falu többi lakosával együtt. Minden falu, úgy, amint a XX. század első éveiben, pontos statisztikai adatok alapján elénk tűnik, az ötvenes évektől kezdődő úrbéri rendezéssel kapcsolatban állapodott meg. A telekkönyv behozatala szinte sorsdöntő fontosságú volt, mert ekkor határolódtak el pontosan az eddig könnyen öszszezavarliató birtokrészecskék. Ekkor állapítható meg pontosan, melyik jobbágycsaládnak milyen birtok került a kezére, az egész-, fél-, negyedtelkes jobbágy és zsellér hogyan került ki a 48-as törvényhozás által felszabadíttatva, milyen anyagi körülmények közé jutott, s mivel az egyes családok további sorsa a második generáció korában állapítható meg, a tisztán gazdaságtörténeti vonatkozású anyag már társadalomtörténeti következtetéseket is lehetővé tesz.1 1 Falvaink jobbágylakossága már 1848 előtt sem volt homogén, hanem a gazdagság foka szerint már ekkor is.