Századok – 1923-1924

Értekezések - KOSSÁNYI BÉLA: Az úzok és kománok történetéhez 495

AZ ŰZÖK ÉS KOMÂNOK TÖRTÉNETÉHEZ A XI—XII. SZ.-BAN. 533 byzanci birodalomban, az Al-Duna környékén és a Havas­alföldön tanyáztak, innen intézték támadásaikat Magyar­ország ellen.1 Találóan jegyzi meg Marczali Henrik, hogy a Képes Krónika elbeszélésének hitelességét nagyon emeli éppen az a körülmény, hogy a krónika ezen időben a bese­nyő portyázások irányát délkelet felől jelöli meg, a kelet felől támadó népet pedig megkülönböztetve a besenyőktől, kánnak nevezi.2 Mily nemzetiségű volt azonban akkor az a nép, amely a Képes Krónika elbeszélésében szerepel? A poloveceken, besenyőkön kívül még csak egy néptörzs jöhet számításba és ez az, amelyet a byzanci források úz, az orosz évkönyvek tork néven emlegetnek. Az 1065-iki vereség után az orosz fejedelemségek határai felé visszahúzódó úz törzsek vándorútja Etelközön vezetett keresztül. Minthogy pedig a polovecek e területet csak az 1070-es évek közepe táján érték el, nem valószínű, hogy az úzok, akik előlük menekültek az orosz fejedelmekhez, Etel­közt ezen időpontnál korábban ürítették volna ki. Azon feltevésünket, hogy az úzok szállásait 1068 körül a moldvai síkságon kell keresnünk, igazolni látszik az a körülmény is, hogy a torkok az orosz évkönyvekben 1060 után — mint említettük — csak 1080-ban kezdenek ismét szerepelni. A torkok 1068-iki szállásainak ilyetén való geográfiai meghatározása után azonban módosítanunk kell Pauler Gyulának azt a megállapítását, amely szerint a cserhalmi ütközetben szereplő nép más mint besenyő nem lehetett. Amikor ugyanis Pauler Gyula a kizárás módszerével erre a feltevésre jutott, a besenyőkön kívül csak a polovecekre volt tekintettel, akik Magyarországot — mint láttuk — 1068-ban még tényleg nem érhették el, de nem vette figye­lembe egyszersmind azt az eshetőséget is, hogy az ütközet­tel esetleg még más nép is vonatkozásba hozható. A polovec, besenyő, tork törzsek 1068-iki elhelyezke­désének tisztázása után csak a besenyő és tork megoldás lehetőségével lehet számolnunk. Tekintettel azonban arra a körülményre, hogy előbbi ellen igen nyomós érvek szólnak, a Képes Krónikában említett Gyula vezér népét minden 1 A Povèstinek az az értesítése, amelyet Pauler Gyula annak bizo­nyítására hoz fel, hogy 1068 körül Moldva területén tanyázhattak még besenyők, a kievi határszéleken letelepedett torkokra, berendëekre és bese­nyőkre vonatkozik. V. ö. Pauler Gyula i. m. 433. 1. 236 j. 2 Marczali Henrik i. m. 83. 1. 3 j.

Next

/
Thumbnails
Contents