Századok – 1923-1924

Értekezések - KOSSÁNYI BÉLA: Az úzok és kománok történetéhez 495

524 KOSSANYI BÉLA. 1065-ben leverve a bolgárok ellentállását a torkok a byzancr forrásokban úzoknak nevezve átkeltek az Al-Dunán és megvetették lábukat annak déli partvidékén. Portyázó hadaik innen kiindulva végig rabolták a Balkán-félszigetet. Konstantinos Dukas megrettenve az új ellenségtől egyelőre nem merte nyiltan felvenni velük a harcot. Nem is került erre a sor későbben sem. Csakhamar hírül hozták ugyanis az uralkodónak, hogy az úzok egy része visszavonult a Duna északi vonala mögé, azokkal pedig, akik visszamaradtak, végeztek a besenyők, a bolgárok, a hideg tél, a ragályos nyavalyák és az éhség. Utóbbi különben igen nagy pusztítást végzett az úzok sorában. Nagyrészt áldozatául estek azok is, akik még idejében átkeltek a Dunán és csak kevesen tudtak előle ottani szálláshelyeik elhagyásával megmenekülni. Ezek azután letelepíttetvén részben a „myrmidonok" fejedelménél, részben pedig a byzanci birodalomban találtak befogadást.1

Így mondja el az úzok 1065. évi hadjáratát és azutáni viszontagságaikat az ezen eseményekkel egyidőben élt Attaliates Mihály byzanci történetíró.® Attaliates elbeszélésének egyes részletei, mint például az úzok pusztulásáról rajzolt kép, amelynek ilyen méreteire rácáfol különben azok későbbi története is és amely már csak az úzok népeseégét tekintve sem lehetett ilyen arányú, kétségtelenül erősen túlzottak. Azonban, ha számba vesszük azt a körülményt, hogy az ilyen leírások kora történetírásának jellegzetes sajátságai és hogy az általa elbeszélt események nem állnak ellentétben az úzok történetének későbbi alakulásával, nincs okunk a lényegre vonatkozólag kétségbevonni históriájának megbízhatóságát. A besenyő törzsek zömének a XI. század közepe táján a mai Moldva vidékéről rövid idő alatt történt elköltözéséből, valamint a byzanci forrásoknak ama adataiból, amelyek az úzok megjelenésének körülményeire és azok népességére vonatkoznak, jutottunk előbb arra a megállapításra,, hogy 1065-ben a byzanci birodalomra, • megelőzőleg pedig az Al-Duna mellékére az úzoknak nem valamely leszakadt kisebb ága, hanem maga az 1060-iki vereség és a polovecek 1 Az úzoknak ez a töredéke hamar beleolvadt a byzanci birodalom többi néptörzsébe. Anna Komnena még említi őket. Corp. Script. Hist. Byzantinae. Bonn, 1839. L к. 354 1. 8 M. Attaliates: 'löTopía. U. о. 1853. 83— 87. 1. Rövidítve, de nagyjában ugyanígy mondják el ezen eseményeket Attaliates nyomán Skylitzes. u. o. 1839. 654—7. 1., Zonaras u. o. 1897. 678—9. 1. és Glykas u. o. 1836. 605. 1.