Századok – 1923-1924

Értekezések - KOSSÁNYI BÉLA: Az úzok és kománok történetéhez 495

514 JÁNOSSY DÉNES. magánfélek terjesztettek fel. Az érdeklődés általában a következő négy tervre összpontosult: 1. Az 1842-ben legfelsőbb helyen jóváhagyást nyert terv: a Fiumarának a Braidán való átvezetése és a folyó régi medrének zsilip alkalmazásával holtesatornává való átalakítása. — 2. Br. Portner terve szerint a holtcsatornát nem zsilippel kell megoldani, hanem a folyót a feuëàki híd helyén egyszerűen el kell tölteni, miáltal a híd felszabadulna és más alkalmasabb helyen nyerhetne elhelyezést. — 3. Medanich Ignác fiumei ügyvéd javaslata szerint a Fiumara baloldali gátja nyugat felé, derékszögben, oly mértékben volna meghosszabbítandó, hogy azáltal a torkolatnál egy 40—60 hajót befogadó hatalmas medence létesülne. — 4. A fiumei hajótulajdonosok,, hajóskapitányok, kereskedők és a budai építési igazgatóság egyhangú véleménye szerint biztos, kellő mélységű és a hosszújáratú hajók részére is legjobban megfelelő kikötő a halásztér előtti mólónak nyugat felé való meghosszabbítása által volna kiépíthető, melynél területi ellentétek sem merülhetnek fel.1 Mialatt ezen tervek mérlegelési tárgyává tétettek, Széchenyi minden erejével a halásztéri kikötő mellett szállott síkra; sőt, a legfelsőbb jóváhagyás kieszközlése reményében — mint az országos közlekedési bizottság elnöke— beleegyezését adta ahhoz, hogy a város a tervezett helyen egyelőre saját költségén folytathassa a mólóépítést. A városi kapitányságnak pedig 1846 május 19-én a következőket írta: „...Legyen a ns. kapitányság meggyőződve, hogy mi engem illet, mindent elkövetendek, miszerint az e tárgyban kívánt formaszerinti felsőbb engedelmet minél előbb kinyerhetnünk sikerüljön, 's hogy nem puszta szavakkal 's legfeljebb látogatásokkal, nem is holmi fenosapöngó vágyak élesztgetése által, de tettekkel kívánom megmutatni a lelkes fiumeieknek, mennyire tudom méltányolni igyekszem ehez képest elősegíteni hazafias, közhasznú buzgalmunkat..."2 Miután a magyar kancellária látta, hogy az ellentétek az érdekelt hatóságok közt az 1842-i legfelsőbb elhatározás ellenére is változatlanul fennállanak, más megoldást nem tudott találni, mint hogy újabb szakértői 1 Orsz. Levéltár. Helytartótanács. Dept. Commerc. Flumin. 1846 : 28. 2 U. о. 1846 : 65.