Századok – 1923-1924

Értekezések - FÖGLEIN ANTAL: XVI. századi közigazgatástörténeti adatok Zólyom vármegyéből 466

xvi. sz. közigazgatástörténeti adatok zólyom megyéből. 48 г A szolgabírói tisztséget különben nem lehetett visszautasítani. Akire a nemesség választása esett, az köteles volt a tisztséget elfogadni1

s legalább egy évig viselni. Egy év leteltével lemondhatott. Egyetlen egy esetről tudunk, amikor a megválasztott szolgabíró büntetés nélkül visszautasíthatta a tisztséget. 1571 szeptember 27-én megválasztatott Rákóczy Imre. A megválasztott arra való hivatkozással, hogy a török elől menekült s most érkezett meg, s előbb vagyonát szeretné rendezni, a választást nem fogadta el.2 A vármegye nemessége megmaradt a választás mellett s nem mentette föl Rákóczyt; néhány hónapi haladékot adott neki s erre az időre Csurhay Gergelyt rendelte ki, mint helyettes szolgabírót s az engedélyezett idő leteltével Rákóczynak a tisztét át kellett vennie. A szolgabírákat az alispánnal együtt választották s tisztüket szintén Pál fordulásakor vették át. Megválasztásuk alkalmával az ő kötelességükké is tétetett a sedrián reggel nyolc órakor való pontos megjelenés. Az alispánhoz hasonlóan a szolgabíráknak is külön pecsétjük volt s e század elején a vármegye sedriáján kiállított okiratokon az alispán s a két szolgabíró pecsétje látható még.3 A szolgabíró díjazása e században még nagyon csekély volt: évi 12 frt,4

természetesen utólag s esetleg csak 2—3 év múlva, ahogy a vármegyének pénze volt.5 Kiszállása — idézés, helyszíni szemle, végrehajtás stb. — alkalmával napidíja volt, amelyet vármegyei statutum állapított meg.6

A hadiadó (dica) beszedésénél való közreműködéseért 4 frtot kapott.7 A szolgabíró a járásban lakott, illetve csak az illető 1 1435:2. t.-c.; 1486:9. t.-c.; 1492 : 34. t.-c. 2 Vm. jkv. No. 1: 507. 3 O. L. Dl. 20997; 21159. 1 Vm. jkv. No. 6 : 51. 52. 5 Hogy mennyire nobile officium volt a szolgabírói tisztség, semmi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy még a XVII. század második felében is csak 30 frt volt a szolgabíró évi díjazása, akkor, amikor az — ez időben már rendszeresített — szolgabírói hajdúnak évi 28 frt, az alispáni hajdúnak pedig évi 48 frt volt a bére. — Vm. jkv. No. 22 :13. 6 1562-ben: „Diurna Judlium exequentium, sí propriis equis pro executione aut cita ti one iveriiit, den. 24 et intertentio, si equis Instantis den. 12." — Vm. jkv. 1562. — Kolosvári-Óvári nem közli. 7 O. L. Die. conscr. Tom. 59.