Századok – 1923-1924
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17
36 MÂLYUSZ ELEMÉR. Programmjajaa^ában véve is grandiózus volt. Kivitelénél, a taktikánal pedig megpróbálta a lehetetlent. Megpróbált célt érni a lassú haladás taktikájával, semmit sem felforgatva, lassan, de a lassúságnak mégis kissé gyorsabb ütemével, hogy egy kis pezsgés áradjon szét az ifjan megöregedett jiemzet vérébe. S itt elérkeztünk Széchényi életének punctum saliens-éhez : izgató volt-e, vagy békés reformátor? E kérdés nem dönthető el korunk felfogásmódjával, a jelen viszonyokkal való összehasonlítással. Oly végtelen egyszerűnek és természetesnek tűnik fel a mai kor gyermeke előtt az, aminek helyes és elmaradhatatlan voltáról Széchenyinek még oldalszámra kellett olvasóközönségének beszélnie. Széchenyi programmja, amely -lyel a magyar társadalmat u.jjá akarta alkotni, legteljesebben a Stádiumban jelent meg. Utolsó részét maga is annyira távolinak hitte, hogy bővebb fejtegetését is elmellőzte. Mily kisszerűnek tűnik fel e programm a 48-as átalakulás vívmányai mellett! Konzervatív politikusnak vélhetnők ennek alapján Széchenyit és érthetetlenül olvasnók Keménynél, hogy a régi táblabíró és nemesség birtokrablónak s parasztlázítónak nevezte a legnagyobb magyart. A relativitások világában objektivum gyanánt, amelyhez Széchenyi működeset mérhetjük, az 1792/3-i deputatiók munkálatait kell elfogadnunk. A retrográd 1828/30-as munkálatok a túlnyomó nagy tömeg felfogását jelzik, ahová a magyar visszasiilyedt. Ha ezzel egyezett volna Széchenyi felfogása, maradinak kellene őt tartanunk. Ha mindenben egyezett volna az 1792/3-i munkálatokkal, amelyek szelleme — s ezt még egyszer hangsúlyozzuk — 1827-ben már merész volt s ennélfogva félretétettek, túlóvatos reformernek kellene neveznünk, ki higgadt megfontolással semmit sem akar rombolni, hanem mindig csak lassan építeni. Állítsuk egymás mellé a Stádiumban közölt programm 12 törvénytervezetét és az 1792/3-i bizottságok megfelelő munkálatainak javaslatait s azonnal meggyőződünk, hogy Széchenyi saját kortársai szemében nem lehetett túlóvatos reformátor s ho&y izgatott akkor, amidőn valóban halálos álomból rázta fel nemzetét. Míg az 1. törvénycikkben Széchenyi a hitel rendezését kívánta, mivel enélkül lehetetlen a közgazdasági élet vérkeringése s követelésének következményeit a 2.
