Századok – 1923-1924
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17
A REFORMKOR NEMZEDÉKE. 31 míg végre azután többet alkalmuk sem adódott arra, hogy kérelmükkel országgyűlésen léphessenek fel. E korszak valamennyi országgyűlése, amelyekről nem is emlékeztünk meg, a, kormány hasonló, szinte már érthetetlen eljárására szolgáltat anyagot és bizonyítékokat, amikor, a napoleoni háborúk alatt, a jakobinizmus üres fantóm lett. Kétségbevonhatatlan, hogy a nemzet minden tőle telhetőt elkövetett, hogy a korszerű reformokat megvalósítsa s nem várta kényelmesen a békét, hanem minden kissé nyugodtabb percet felhasznált, hogy végre-valahára tegyen valamit. Ferenc kormányrendszere azonban nem akarta a békés reformok megvalósulását lehetővé tenni, nem akarta Magyarország boldogulását.1 Maga Ferenc császár annyira ment, hogy valamelyik országgyűlés alkalmával (még a XIX. század első tizedében) József nádornak egy bizalmas levelében azt az utasítást adta, hogy az országgyűlést úgy kell vezetni, hogy az inkább a gravameneket vegye elő, mint a reformmunkálatokat.2 Érthető, hogy ezzel a makacssággal, reakciós felfogással szemben folytathatott a nemzet saját haladása érdekében heroikus küzdelmet, de a 1 Milyen indokok vezették a kormányférfiakat, amidőn a munkálatoknak szőnyegrekerülését lehetetlenné tették, még a jövő történetírás — hozzátehetjük: sürgős — feladata. Történetírásunk nagy mulasztást követett el, midőn e munkálatokat s az értük vívott harcot nem részesítette kellő méltánylatban. Csak részben mentheti az a körülmény, hogy Ferenc császár korának bizalmas aktáihoz eddig nem lehetett hozzáférni, mert a magyar udvari kancellária és a Staatsrat iratai, hol a kormányférfiak a munkálatokat kötetszámra menő óriási votumokkal látták el, melyek azok sorsát eldöntötték, eddig is történettudósaink rendelkezésére állottak. Semmi sem jellemzőbb az 1795—1848. korszakra, mint ezek a vélemények, a reakció térhódításának határkövei, amelyeket ugyanazon munkáról írtak a vezető államférfiak Ferenc uralma, majd a reformkorszak alatt. Ma, amikor már minden hatóságnak minden aktája, még a legbizalmasabb is, rendelkezésünkre áll, s végigkísérhető a legapróbb részletekig minden reformkérdés élete (pl. ősiség, jobbágyfelszabadítás, helyesebben úrbériség, közteherviselés stb.), mely 1848-ban egyszerre megvalósult, ennek a munkának elvégzése eminens kötelesség is. Történelmünk óriási caesuráját, 1848-at, s ennek következtében jelen sorsunkat is csak akkor fogjuk igazán megérteni. 2 E sorok írója már nem emlékszik, hogy Ferenc császár melyik országgyűléssel kapcsolatban írt ily értelemben a nádornak. József nádornak a közel jövőben megjelenő iratai azonban rövidesen megadják erre is a feleletet.