Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Tárca - Lukinich Imre: A Magyar Történelmi Társulat 1923. évi közgyűlésén előterjesztett főtitkári jelentés 382

tárca. 383 Csonka-Magyarország1

létesítésével érte, csak annak megfelelő arányú áldozatkészséggel lehet kiegyenlíteni; ilyennek pedig az 1922-ik év folyamán történt gyarapodás — mindössze ll> alapító és 110 évdíjas rendes tag —, semmiképen nem tekinthető. Tisztelt Közgyűlés! A magyar szellemi élet válsága szomorú tény, melyet Társulatunk elnöke, mint egyúttal a magyar művelődés legfelsőbb irányítója, szinte emberfeletti erőfeszítéssel igyekszik ugyan enyhíteni, de ebben az erőkifejtésben a magyar társadalomnak is ki kell vennie a maga i részét. Aggódó lelkünk a magyar kultura folytonosságának olyan megszakadásától tart, mint aminő a mohácsi vész után a Mátyás korában kifejlődött renaissance-műveltségnek vetett végett. (V. ö. Budapesti Szemle. 1923. szept.) Míg azonban a XVI. századi magyar politikai és társadalmi közélet képviselőit, akik szűk látókörű, pártpolitikai, vagy hatalmi érdekekért mindent könnyelműen kockára vető politikájukkal Magyarország földarabolását s a magas színvonalú magyar renaissance-knltura teljes megsemmisülését közvetve és közvetlenül előidézték, történelmi kulturájuk fogyatékossága némileg talán mentheti, alig hisszük, hogy a történelem ítélőszéke a kötelességteljesítés elmulasztásának súlyos vádja alól felmenthetné azokat, akiket származásuk és vagyonuk a jelen magyar szellemi élet természetes fenntartóivá és támogatóivá rendelt, akik azonban előkelő idegenekként viselkednek. Midőn oly Társulat részéről fordulunk megértésért a magyar társadalomhoz a tizenkettedik órában, mely Társulat a régi nagy Magyarország emlékeit és hagyományait s ezzel a magyar feltámadásba vetett hitet és bizalmat őrzi és ápolja, hisszük, hogy remélhetünk. Áttérve ezek után a Magyar Történelmi Társulat mult évi működésének részletes ismertetésére, jelenthetem, hogy a Társulat folyóirata, a Századok, melyet imént megválasztott új alelnökünk, dr. Domanovszky Sándor ig. vál. tag immár egy évtized óta minden elismerésre méltó ügyszeretettel és gondossággal szerkeszt, 1922 folyamán 25 ív terjedelemben, rendkívül változatos tartalommal, mint a Századok 56-ik évfolyama jelent meg s az egyes felolvasó üléseken bemutatott dolgozatokon kívül számos kiváló történeti tanulmányt, szakszerű ismertetést és bírálatot, nemkülönben élénk folyóiratszemlét tartalmaz. Tagtársaink és folyóiratunk olvasói a Századok-ban időnkint alapszabályszerűen közzétett társulati jegyzőkönyvekből már tudomást szerezhettek arról a nemes elhatározásról, mellyel Társulatunk régi, érdemes ig. vál. tagja, dr. Reiszig Ede, egy emberéleten át nagy anyagi áldozatok árán gyűjtött szakkönyvtárát a Magyar Történelmi Társulatnak adományozta. Tagtársunk, ki mint történetíró is tisztelt nevet vívott ki magának, s Társulatunknak mindenkor legszolgá-