Századok – 1923-1924

Értekezések - KLEBELSBERG KUNÓ GRÓF: Elnöki megnyitó (1923.) 225

226 i)r. gr. klebei.sberg kunó. Petőfi általános történeti jelentőségéről a mult évben emlékeztem meg. Madáchot még inkább a magunkénak mondhatjuk, mert az embernek tragédiáját a világtörténelem legjellemzőbb koraszakaiból vett képekben tárja elénk. Darabját szinte kis világtörténelemnek nevezhetjük, melyben csiráit látjuk a legújabban annyira hangsúlyozott eszmetörténeti szempontoknak is. Hiszen Ádám minden jelenetben az illető kor uralkodó eszméjét képviseli s miközben csalódik abban, már fejlődik is lelkében a következő idők új iránya, látjuk a korszellem változásának lélektani indokait s annak átalakulását az örök ember lelkében, mi voltaképen eszmetörténet drámai formában. A három nagy ember közül azonban Ipolyi a mienk leginkább, nemcsak azon az alaki jogcímen, hogy Társulatunknak 1878-tól 1886-ig elnöke volt, hanem mert irányító és szervező tevékenységével döntő befolyást gyakorolt a magyar történetírás munkájára és fejlődésére. Sokoldalúsága megkapó. Egyaránt lehetne nevezni a magyar folklore, művelődés- és művészet-történelem megalapítójának vagy legalább is egyik első művelőjének. Figyelemreméltó, milyen korán meglátta a gazdaságtörténeti kutatások jelentőségét, melyek óriási kiterjedésüket a külföldön is az ő kezdeményezése után érték el. A művészetet nemcsak a történész, hanem a műértő szemével is nézte; érzéke volt az élő művészet iránt. Jelentőségét különösen művészettörténeti szempontból Hekler Antal tagtársunk méltatja mai emlékbeszédében, de mint e Társulat elnöke és mint kultuszminiszter egyaránt kötelességemnek ismerem, hogy nemes egyénisége és gazdag tehetsége előtt meghajtsam a magyar közművelődés zászlaját. A kiegyezéstől az összeomlásig eltelt időnek Trefort mellett legnagyobb kultúrpolitikusa volt Ipolyi, kinek nem volt szüksége az államhatalom birtokára ahhoz, hogy kitörölhetetlen betűkkel írja be nevét nemzete művelődésének történetébe. A reform-kor fenséges ouverture-jének: a Himnusz-