Századok – 1923-1924
Történeti irodalom - Tárca - Relković Neda: Az alsómagyarországi bányavárosok taksája 211
214 TÁRCA. jén legtöbbet szenvedtek.1 Hozzávévén az egyes városokra kivetett 1000 frtnyi taksából a már törlesztett összeget, 11.735 frt adódik, melyet a 16.000 frtnyi tartozásból levonva, 4265 frt törlesztendő összeget eredményez. De mivel a városok ez évben igen sokat szenvedtek, a kamarától a maradék elengedését kérik. A második hatóság, melytől a városok támogatást kértek, a császári bizottság volt. Folyamodványukban kiemelik, hogy őket már többször pártolta a hadbiztosi hivatalnál, ne vonja meg pártfogását most se. Egyébként a felség még 1692 április hóban utasította a hadbiztosi hivatalt, hogy a városokat ne terhelje a beszállásolással és a portiópénzekkel, már a felség érdekeltségénél fogva se. Kérésük támogatására felhozzák, hogy rengeteg kiadásaik voltak. így 1692—1695-ig a hét város hozzájárult a selmeci főbánya víztelenítéséhez, ami nagyon költséges volt. A bányapolgárok utolsó fillérüket is odaadták a bánya fenntartására s helyöket mégsem tudják megállni. A kamara egyébként úgyis kénytelen őket segélyezni. Selmecet volt kamaragrófja, jelenlegi kamarai tanácsos Richter von Grueb báró néhány évvel ezelőtt a taksahátralék elengedése felől biztosította. Éppen így bíztatták Besztercebányát is. Hiszen a városok hozzájárultak a háborús költségek fedezéséhez, amit a pusztán maradt házak és adóssági jegyzőkönyvek eléggé bizonyítanak. A négy kis bányaváros inkább elpusztult faluhoz, mint szabadalmazott városhoz hasonlít s éppen ezért már régebb idő óta taksamentesek. A bizottság tehát könyörüljön meg; a taksa elengedését pedig jutalmazza az Isten békével és bányaáldással. Ami a kivetendő contributiót illette, ez is súlyos gondot okozott a városoknak. A nyár folyamán történt összeírások terhes adókivetést sejttettek. Ha menekülés előle nem is volt, legalább a kivetés módját szerették volna megfelelően kieszközölni. Ezért, mint a bányakerület polgárai, az udvari kamarához fordultak. Benyújtott kérvényükben fölemlítik a királynak Rabatta főhadbiztoshoz intézett levelét 1692-ből, mely szerint a városok a beszállásolás és portiópénz helyett egy összeggel megválthatták magukat. Igaz, hogy eredménnyel nem járt. Ezért kérik a kamara elnökét, hogy közbenjárására egy összegben vessék ki az adót és engedjék el a katonaság élelmezését. Kérésük támogatására felhozzák, miszerint Körmöcön évenkint nagyszámú katonaság tartózkodik; Selmecre nagy összeget róttak a hadsereg költségei fedezésére; Besztercebányán magasrangú tiszteket szállásol-1 Újbányát — amint említem — a török folgyujtotta; Bakabánya pedig a negyvenes évek török betörései óta pusztulásnak indult. (V. ö. Relkovié Néda: Bakabánya védelmi szabálvzata 1642-ben. Hadt. Közi. 1916. évf.) ,
