Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Petőfi a történelemről 1

PETŐFI A TÖRTÉNELEMRŐL. 13 ekéi nem dolgoztak, őseinek véres kardja a fogason rozsdásodott. 1

A munkát a parasztra hagyta. A tudományokat nem szerette; nem írt, nem olvasott, de annál jobban evett, ivott. Nem adózott, de eladósodott, a hazával nem törődött; másokra bízta a bajok eligazítását s ősi jogaival ősi házában egykedvűen pipázta el életét.2 Beérte a kalendáriummal; költő, művész iránt nem érdeklődött. A bagariát és a kutyabőrt, a parasztot és a nemest jól megkülönböztették. Az országnak nem voltak középületei, de akasztófa minden faluban volt. Büszkeségben ez a nemzet talán minden mást felülmúlt, de a civilizáció nem háborgatta.3

Királyának, V. Ferdinándnak magának sem volt szabad akarata; megtett volna magyarjaiért mindent, azonban titkos önkény meggatolta benne.4 • Ily körülmények közt a magyar történet múzsájának vésője soká nyugodott, de örök táblájára jegyezte fel 1848 március 15-e nagy napját. Petőfi szerint apáik, nagyapáik százesztendő alatt sem tettek annyit, mint ők egy-huszonnégy órában. A szabad sajtó kivívása indította meg a vért a nemzet szívében s a krónikába most jutott be a pesti ifjúság neve. Mátyás óta nem ültek olyan diadalt, mint mikor börtönéből egy hazafias írót kiszabadítottak. Ennek a napnak vezére Petőfi maga volt, mit Napoleon dicsőségével sem cserélt volna el.5 Míg a szolgaság idején mindenki csak beszélt, a honért először az ifjak mertek cselekedni. Nagy álmából ők riasztották fel a hazát. Megihlették a földet, melyben egy halott nemzet pihent s tizennégymillió szív feldobogott. Lelkesültségüket szabadság követte. De az ifjakat csak addig becsülték, míg küzdeniök kellett; a diadalt a szóhoz jobban értők követelték maguknak. S az ifjak azzal vigasztalódtak, hogy bárkié a dicsőség, a haszon a hazáé.6 Midőn már az egész világ ellensége volt a magyarnak,7

Isten mégis meghallgatta imádságukat, egyesítette 1 Pató Pál úr. 2 A magyar nemes. 3 Okatootáia. 4 V. Ferdinándhoz. 3 15-dik Március 1848. 6 A márciusi ifjak. 7 Már minékünk ellenségünk...