Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Keresztény Politika 203

-történeti irodalom. 203 buch. A karinthiai, a 6. és 9. isonzói csata lefolyásáról szóló naplójegyzeteit közli. — Vadnai Emil „Chaos" címmel Nowak К. F. hasonló című munká­jának ismertetését adja. Lásd alább a Pester Lloydban közölt erre vonat­kozó sorokat. — 3. szám. Gratz Gusztáv. Die auswärtige Politik der soge­nannten „Emigration". Károlyi Mihálynak a Bécsi Magyar Újságban meg­jelent cikke cáfolásával foglalkozik. Károlyi fenti cikkében Gratznak a Pester Lloydban megjelent „Magyarország külügyi politikájá"-ra tesz meg­jegyzéseket. Tiltakozik Károlyinak azon állítása ellen, hogy az 5 gondolat­menete teljesen megegyezik Károlyinak és barátjainak külügyi politikájával, melyet ő hazaárulásnak tartott. Polikájának hazaáruló jellegét az alkal­mazott módszer adja meg. Ha valaki egy kormány politikájával nem ért egyet, az ném ad jogot arra, hogy hazáját az ország ellenségeivel kapcsolja össze. De nemcsak a módszer hamis, hanem tárgyi tartalmuk is. Károlyi a magyar politika problémáját oly álláspontról ítéli meg, mely kívül esik a magyar politikán. Gratz ezután Károlyinak az általa ajánlott poli­tikai irányáról mondott kritikai ellenvetéseit boncolja. Károlyi cikkében a külpolitika legfőbb követelményének mondja, hogy a „szláv veszedelem agyrémét" ki kell verni a fejünkből, mert az a politika, mely Magyarorszá­got arra akarta felhasználni, hogy a német militarizmus segítségével az északi és déli szlávság közé éket verjen, megbukott. De e politika nem új keletű. Ezt megteremtette a magyarok honfoglalása, mely a szláv írók szerint, a szlávságot ért legnagyobb katasztrófa. E veszedelem ellen létesült a Németországgal kötött szövetség, mely nélkül a monarchia talán már a nyolcvanas években rombadőlt volna. Ês e veszedelem a világháború után még fenyegetőbb jelleget öltött. Károlyinak azon megjegyzésére, hogy a szláv érdekcsoporthoz kell kapcsolódni, hogy az ismert korridort el lehessen kerülni, Gratz azt mondja, hogy Magyarországra nézve még nagyobb vesze­delem van, t. i. a Károlyi-politika. Ez létesítené azt, hogy a megmaradt Magyarország lenne az egyedüli korridor, mely az ország önállóságát is megsemmisítené. Végül a királykérdésre tesz megjegyzést. Ez nem oly kér­dés, hogy a kis-ententetal való egyetértéssel meg nem lehetne annak idején oldani. Gratz szerint a kis-ententenak ettől való félelme indokolatlan. A legitimizmus fenntartása Közép-Európa békéjére kedvező. Gratz hiszi, hogy végül a kis-entente sem zárkózhatik el előle. A kis-ententenak ma talán még érdeke a belsőleg szétszakított Magyarország; egy Károlyi-szellemű köztársaság. De eljön annak az ideje, amidőn nem lesz érdekük, hogy köz­vetlen szomszédságukbán folytonos zavarok tűzhelye legyen és akkor talán maguk is belátják, hogy Magyarország belső viszonyainak konszolidációja érdekében a legitimista megoldás szükséges lesz. Keresztény Politika. 1923 4 szám. Frühwirt.h Mátyás. ,4 nagy francia forradalom és pénzügyi viszonyai. A nagy francia forradalom rém­napjairól ír. Ennek okai néhány évszázadra nyúlnak vissza. A politikai okok mellett gazdasági, pénzügyi és szociális indokok voltak a francia for­radalom előidézői. A francia nép közéleti viszonyainak romlása már a XV. században kezdődik, s a XVIII. században a tetőfokára hágott. Az állam roskadozott az államadósságok terhe alatt. XVI. Lajos alatt folytatódott a leglelkiismeretlenebb pénzgazdálkodás. Az állam pénzügyi helyzete rette­netesen igénybe vette az adózók fizetésképessét. A királyoknak egyik leg­nagyobb gondja volt a tekintélyes pénzszükségleteket előteremteni. A király 1720 ban a skót születésű Lawt hívta meg pénzügyminiszternek, aki az ércpénz helyett papirospénz kibocsátását javasolta. Law inflációs politi­kája azonban csődöt mondott, úgy hogy decemberben a nép dühe elől mene­külnie kellett. Az állam helyzete kétségbeesett volt. Utódai: Turgot, Necker, Brienne, Calonne tudásuknak legjavát igyekeztek nyújtani a haza megmentésére. Az államháztartásban azonban még nagyobb anarchia

Next

/
Thumbnails
Contents