Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Régészeti; Országos Magyar – Társulat Évkönyve; lásd Évkönyv alatt. - Schmidt Henrik: Tisza István boldog évei. Ism. –r 186

-történeti irodalom. 187 emberrel és lehetőleg magas piedesztálra igyekeznek "őt állítani, amivel az olvasótól csak eltávolítják. Pedig a magyarnak a nyugodt humorra hajló természete szereti a jellembe bevilágító apróságokat. Csakhogy nálunk nagyrészt hiányzanak az egykorúaknak a későbbi történetíróra oly fontos visszaemlékezései, amelyek a szeretet melegével nem a pályát, hanem az embert teszik földolgozásuk tárgyává. Szinte szokatlan jelenség volt, amikor Péterffy Jenő, majd újabban Riedl Frigyes emlékét intim környezetükből többen is megörökítették. A szenvedélyek harcától sivár politikai pályán azonban mintha nemcsak a babér, hanem az ilyen visszaemlékezések is nehezebben teremnének meg. A halálküzdelmében még nagy Magyarország hatalmas vezéralakjáról, Tisza Istvánról jelent meg Schmidt Henrik kolozsvári egyetemi tanár tollából egy ilyen munka, amely hősét nem pályáján, hanem otthonában, családi és baráti körében, élete válságos fordulóin is bizalmas nyilatkozatok és Cselekvések tükrében mutatja be. A cím: „Tisza István boldog évei" nem fejezi ki teljesen a könyv tartalmát, mert hiszen szó van benne pályája leggondterheseb.b korszakairól is. Inkább azt kellett volna a címben éreztetni, hogy a szerző nem a közélet porondján munkáló és küzdő államférfiút óhajtja bemutatni, hanem Tiszát akkor, amikor pihenésre bizalmas körbe vonul, amikor mindennapi dolgait végzi, amikor az új erőgyűjtés nyugalmas perceiben lelkét közvetlenebbül tárja föl bizalmasai előtt. Mert ez volt a szerző célja és ezt a célt igen szépen meg is oldotta. Schmidt nem szépíró, sem nem publicista. Száraz filologus. És mégis a szeretet, mellyel hőse iránt mindig viseltetett, a hű ragaszkodás és éles megfigyelései oly értékessé teszik kis könyvét, hogy jótollú írók is megirigyelhetik. A geszti millieuből kiindulva, annak tájképe, a régi kastély, a ház jellegzetes alakjai, Tisza mindennapi élete az ő körükben, majd egész sor apró kép a politikai pálya rögös útjáról, de nem a küzdőtérről (kivéve egy följegyzést a híres november 18-iki szavazásról) vonzóan beállított, melegszínű karcolatok. Ami pedig Tisza fejlődését illeti, különösen az anyjától örökölt tulajdonságok fejtegetése és a debreceni környezetnek és Géresi Kálmánnak hatása világítanak be szépen azok közé a szálak közé, amelyekből Tisza egyénisége szövődött. Örömest ajánljuk tehát e kis kötetet Tisza tisztelőinek figyelmébe. Vajha ez a műfaj nálunk minél jobban meghonosodnék, hogy a jövő történetírásnak megkönnyítse föladatát s az ember megvilágításával a közönség érdeklődését is fokozottabb mértékben keltse föl nemzeti életünknek az első sorokban küzdött nagyságai iránt. —r.