Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Kovács Alajos: A zsidóság térfoglalása Magyarországon. Ism. –y. 182

184 -történeti irodalom. 184 szemben tehát újabb 6928 esaládnyi szaporulatot tüntetett föl. Ebből következtetve lélekszámukat 70,000-re teszi. Minthogy 1790-ben az országgyűlés megengedte nekik a bennlakást, legfeljebb az azóta bevándorlottakat lehetne kiutasítani, úgy vélte azonban, hogy ezek közül is csak azok volnának tényleg kiutasítandók, akik nem jöttek be engedéllyel, hanem a tűrtek szolgáinak adva ki magukat, kószálnak és spekulálnak. A további elszaporodást azonban a bevándorlás megnehezítésével és a községenként meghonosítandó szigorúbb nyilvántartással és ellenőrzéssel vélte elérhetőnek. A kancellária ehhez a véleményhez hozzájárult. így került az az államtanács elé, ahol a kérdés élénk vitára adott alkalmat. Referense Somogyi, a magyar államtanácsos volt. Holtscheval szemben ő nem látta oly rózsásnak a zsidók helyzetét, amilyennek ez festette, sem a veszedelmet oly imminensnek, de mégis óhajtotta a bevándorlás korlátozását, minthogy a bevándorlottak „mit gänzlicher Ausserachtlassung der Grundsätze einer guten Moral abgesagte Feinde einer jeden Arbeit zu seyn scheinen und ihren Unterhalt durch nichts als Spekulazion und Handel, wovon beides am Ende in Trug oder Wucher ausartet zu erwerben pflegen". Különben is meg volt győződve, hogy az államnak nagy hátrányára vannak és azért a kancellária által fölterjesztett helytartótanácsi javaslatot elfogadásra ajánlotta. Az aufklärista Zinzendorf ezzel szemben egészen fiszkalis szempontból nézte a kérdést. Az ő statisztikája más. Szerinte 1787-ben 20,186 család volt, családonként 472 fejet számítva (a helytartótanács csak 4-et számított!), 90,837 lélek. Az 1799-i statisztika azonban csak 14,015 családot, vagyis 63,067 főt mutat ki, ami 27,770 főnyi apadást jelentene, egy 1802-i akta viszont 17,244 családot, vagyis 77,598 egyént, ami még mindig 13,239 főnyi csökkenésnek felel meg. Ez összeírásokban tehát hiba vau. Másrészről azonban ari'a hivatkozik, hogy a zsidók taksájukkal állandóan nagy hátralékban vannak. Ez 1755-ben még 25,000 frt volt, 1772-ben 50,000, majd 1778-ban 80,000 frtra emelték. 1780 elején azonban 49,666 frt 25 krral, 1801 ápr. 30-án 318,361 frttal tartoztak, amiből azt a következtetést vonta le, hogy nem tudják fizetni, a fölemelt taksa befizetése érdekében tehát szaporodásuknak nem állaná útját. Ezzel szemben az ellenkező álláspontot Baldacci államtanácsos képviselte. Zinzendorffal ellentétben a statisztikai adatok fogyatékosságait a zsidók terhére írta. Magyarországon— szerinte — összeírásuk nem is lehet tökéletes, mert valósággal nomád életet élnek és mindenkép igyekeznek magukat az összeírásból kivonni. Galíciában sem tudtak róluk, még katonai asszisztenciával sem, megbízható adatokat szerezni. Ott sem tudták taksájukat behajtani s onnan adójuk csak azóta folyik be rendesen, hogy azt egy szombatnapi