Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Venetainer Lajos: A magyar zsidóság története a honfoglalástól a világháború kitöréséig. Ism. Török Pál 179

történeti irodalom. 179 Venetianer Lajos: A magyar zsidóság története a honfoglalástól a világháború kitöréséig. Budapest. 1922. Fővárosi Könyvkiadó R.-T. főbizományosa. 8° 488. 1: A magyarországi zsidóság klasszikus történetírója, Hajnik Imre csak a középkort dolgozta föl. Előtte hosszú időn át a magyarok őseit látták íróink a zsidókban, s még Benkő József (Transsilvania, 1833-i kiadás, I. 382—3.) közeli rokonnak mondja a magyar nyelvet a zsidóval, amellyel 600 szavunkon kívül a szóképzést és ragozást megegyezőnek tartja, csak azt nem hiszi, hogy minden szavunk zsidó eredetű volna. Hajnik után a reformáció korabeli iránynak ellentéte homályosította a kérdést. — A derék Kohn Sámuelt Nagy Gyula igazságosan bírálta a kritikai érzés hiánya miatt, — de el kell ismernünk Kohnról, hogy gondosan összehordta az adatokat 1526-ig, sőt a gyűjtést az újkori anyagra is megkezdte. — A zsidók történetével foglalkozó későbbi írók nem vették figyelembe Nagy Gyula bírálatát, Pauler jegyzeteit (A magyar nemzet története Szt. Istvánig 135/6.) Marczalinak azt az észrevételét, hogy Konstantinos Porph. kozár tendenciával ír (Enchiridion 28/9.) s most Venetianer művében újra találkozunk a Kohn Sámuel által hirdetett gondolattal: hogy a kabarok zsidók voltak s így a magyar zsidóság eredetéi részben fajmagyarokra vezetheti vissza. Ez a gondolat teljesen beleillik a Venetianer rendszerébe. Előszavában jelzi, hogy a hazai művelt közönség fölvilágosítását akarja szolgálni s munkáján végig látszik, hogy a zsidók társadalmi egyenjogúsításra érdemes voltát akarja bebizonyítni. Természetesen mi ezzel a politikai ízű kérdéssel nem foglalkozhatunk, csak sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy ez a célzat néhol a minket érdeklő történeti hűségtől eltérésre bírta a szerzőt — pedig sok esetben úgy hisszük a rideg tények kedvezőbben hatnának az olvasóra, mint a többi adatokat is gyanússá tevő színezések. Takáts Sándor, Szekfű Gyula stb. munkái sokkal jobban elkényeztettek, semhogy a történeti hűségtől való eltérést meg tudnók bocsátani a népszerűség kedvéért. Venetianer kritika nélkül átveszi Kohntól, hogy Isauriai Leót is valószínűleg a zsidó kozárokkal való érintkezés vezette a képrombolásban, holott Kohn szerint a kozár khagánok 740 körül tértek zsidóhitre, Isauriai Leóról pedig tudjuk, hogy uralma (717—741) ekkor végződött. A kozár fejedelem zsidósága pedig olyan lábon állott még 860 körül is, hogy Konstantinus (Cyrill) a khagán megtérését remélhette. Sem Kohnnak, sem Venetianernek nem jut eszébe, szerű olcsó szerkezete mellett igen jól működik, sok megtakarítást jelent a kincstárnak. A rendház ezért az első évi haszonból kétszáz forint jutalmat kapott. 13*