Századok – 1923-1924
Értekezések - LEDERER EMMA: Régi magyar űrmértékek - 123
régi magyar űrmértékek. 127 mennyiben függ össze a germánoknak az őshazából magukkal hozott ős-indogermán 12-es számrendszerével, nagyon messzire vezetne kitűzött célunktól és a mi szempontunkból különben sem fontos. Bennünket csak az érdekel, hogy mennyiben állottak a magyarok a mértékrendszer fejlődése, illetve kialakulása szempontjából szomszédjaik hatása alatt. Nyelvészeti megállapítások a fentebb említett köböl szót németországi eredetűnek veszik és a német Kübel szóból vezetik le. A hasonlatosság a két szó között mindenesetre igen szembetűnő. Keressük azonban a köbölt, helyesebben, — miután eleinte természetesen csak ebben a formában fordul elő — a cubulust vagy cubulot1 a nyugati latinság nagy szótáraiban. Dieffenbach, aki a németországi latinság szótárát állította össze egyetlen egy esetben sem említi.2 Du Gange viszont, mint bormértéket kifejezetten magyar mértéknek tekinti.3 Miután a nyelvészeti megállapítás a német Kübel-ben keresi a köböl ősét, fontos a Kübel etymologiája is. Kluge szerint ez a következőképpen hangzik: „Kübel mhd. kübel, ahd. kubil, etc., zunächst steht provenz. cubels (mlat. cupella, cupellus mensura frumentaria und vas potorium) auch ndl. kuip, kufe, fass; schliesst sich an lat. cupa (Fass) an. Lat. cuppa scheint somit auch Grundwort für Kübel zu sein, etc.4 Tehát Kluge szerint a „Kübel" alapját a latin cuppa vagy helyesebben az abból levezetett középlatin cupella, cupellus képezik.5 Ez a kupella azonban nemcsak a „Kübel" őse, hanem a francia cuvelle, az olasz cuppella-nak stb., sőt a provençal cubels, cubel-nak, mely a magyar köbölhöz a német Kübelnél jóval közelebb áll." A német származás ellen — az igen csekély nyelvi ellentmondáson kívül, hogy ugyanis a németből átvett -el végű szavak a magyarban -li, -le végzetet nyernek, pl. KüffeZ = kifii, SemmeZ = zsemlye — még a következő indokok szólnak : 1 Knauz: Monumenta ecclesiae Strigoniensis I. 92. 1138. évben (közli Hóman: Magyar pénztörténet 1000—1325. Budapest, 1916. 482. 1.). 2 Dieffenbach: Novum glossarium latino-germanicum mediae et infimae aetatis. Frankfurt a/M. 1867. 3 Du Cange: Glossarium mediae et infimae latinitatis, Niort 1883. II. köt. 643. 1. „cubulus mensura vinearia apud Hungaros." Egyetlenegy esetben, 1150-ben említi mint gabonamértéket: II. köt. 648 1.: aridorum mensura in charta ann. circ. 1150. apud Pezim. torn. Anecdot. part. 1. 4 Kluge: Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache. Strassburg, 1909. 269. 1. 5 Ilyenformán úgy Dieffenbachnál, mint Du Cangenál feltalálható. 6 Fr. Diez: Etymolog. Wörterbuch der romanischen Sprachen. Bonn, 1887. 108. 1.
