Századok – 1923-1924

Értekezések - HORVÁTH DETRE: Szilárdi János és Siralmas Krónikája 94

szalárdi jános és siralmas krónikája. 121 is a kath. papságot hozza fel, - elhallgatva, vagy csak akaratlanul árulva el a vallásháborúk indítóinak személyes, önző céljait.1

I. Rákóczi György pl. — Szalárdi szerint — csak az istentisztelet, a haza, a magyar nemzet alkotmánya és a vallás szabad gyakorlása miatt indította meg a vallásháborút2

és mégis másutt a személyes sérelmeket is felsorolja krónikájában:3

Esterházy Miklós és a kassai generális becstelen, gyalázatos szavait („Kocsis György") és a nagy fejedelemasszony ellen kiadott mocskos pasquillust. Kemény önéletírásában ezekre vonatkozóan megjegyzi: „De Isten látja a szíveket... A fejedelmek csak praetextusnak csinálják az Isten dicsőségét, amellett azonban a maguk világi hasznukat keresik, mint a dolgok kimenetele azt megmutatta."4 A katholikus vallás jogos önvédelmét sem nézi elfogulatlanul sem krónikájában,5

sem leveleiben.6 Ügy látszik, hogy míg a munka elkészítésén fáradozott, az evangelikus statusoknak a Krónikába szórólszóra felvett manifesztuma7

uralkodott lelkén. Bizonyára ezt vette mintául. Benne minden nyomor, minden baj okozói a klérus, kezdve Julián kardinálistól Szelepcsényiig. Szalárdi felvesz Krónikájába több generalis és partialis gyűlést, melynek tárgya a vallás. A szatmári gyűlések határozataiban, hol a helvetica religio érdekében történtek intézkedések, persze megnyugszik, de már a pozsonyi országgyűlésről, hol az ev. status gravamenjei forogtak szóban, fájlalva mondja, hogy az ev. status semmit sem ért el, míg a katholikusok az „ev. rendek kontradiktiója ellen mindent meghoztak".8 Nagy ritkaság nála, hogy katholikusról jó szót is tud mondani. A katholikus Kornis Zsigmondot pl. nemes léleknek tünteti fel, közölve halálos vergődésének szép szavait, melyekben Kornis a Megváltó, Szabadító 1 I. 25, II. 37, III. 75, IV. 145—6, IV. 196, IV. 213, IV. 222. J IV. 213. 3 IV. 145—6. V. ö. Hadtört. Közi. 1892. 141. 4 Kemény: önéletírás 462—3. 5 Krónika VIII. 631. 634—640. • VIII. 637. Koncz: Irodt. Közi. 1899. 95—101. 7 II. 37—55. 8 VIII. 631. 635, 640. Páur Iván: Adalék a protestáns ügy történetéhez az 1665-i országgyűlésen. Űj M. Múz. 1856. v. f. 271—6-on egy napló van ismertetve 1655-ből. A concessiókat 1. Szalay—Baróti III. 247—8.