Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Petőfi a történelemről 1

4 MÁRKI SÁNDOR. a szabadság. Ezért küzdött, ezért kell küzdenie s elvérzenie. A szabadság elesett vitézei szent soraik közé fogadják a most jelentkezőt, ki zászlajuknak hűséget esküszik. A világtörténet alapján tett vallomást Isten beleírta abba a szent könyvbe, ahol a vértanúk nevei vannak följegyezve. Az élet könyvéből mást tanult. Elvesztett mindent, amit szeretett s új eszméket hirdető könyvei miatt börtönbe került. Kiszabadultakor azt tapasztalta, hogy nemzete és a világ még mélyebben meggörbedi, mint tíz esztendeje, mikor ő szót emelt; s az emberiség naponta törpült, a zsarnokság óriásibb lett. Csak egy új nemzedék vetette le rabbilincseit, s győzelmében azokra a szentekre és nagyokra gondolt, kik a szolgaságban szabadok voltak, hirdették az igét s érte a csúfos halált is elszenvedték.1 • Saját magyar népe őseit Petőfi megannyi napnak, a dicsőség sugármezébe öltözött szellemeknek tartotta. A sötétségben élő magyar ne is nézzen őseire, ezekre a napokra, mert gyönge szemét a napfény megvakítja. A haza dicső, nagy ősei a földet megrázó viharok voltak, melyek valaha a porba omlott Európa homlokán tomboltak. Mert nagy volt hajdan a magyar; nagy volt hatalma, birtoka: észak, kelet, dél hulló csillaga magyar tenger vizében hunyt el. Babér azonban csak hajdan termett a magyarok fejére s homlokukon ez a babér oly régen elhervadt, a haza oly régen volt nagy, hogy talán nagysága is csak mese immár. A magyar dicsőség vagy hullócsillag volt, mely tündöklése után lehullt a magasból s a föld elnyelte mindörökre, vagy üstökös, mely amint jött, megint eltávozott, hogy a népek századok múlva újra lássák és rettegjenek a fényétől.2 Mégsem szerette, ha emlegették a magyar büszkeséget, amely inkább szégyenére válik a nemzetnek, mikor földjének Istentől megáldott voltára hivatkozik. Már ezer éve, hogy megszerezte hazáját, de ha most meghalna, miről tudnák meg, hogy valaha ezen a földön élt? Nevét a világtörténelem föl sem jegyezné, vagy csak annyit írna róla, hogy egy nép valahol a Tisza mellett századokig lomhán, gyáván élt. Ezzel azonban csak saját 1 Az apostol. 2 A hazáról.