Századok – 1923-1924
Értekezések - HORVÁTH DETRE: Szilárdi János és Siralmas Krónikája 94
szalárdi jános és siralmas krónikája. 119 Ürban."1 Mily szépen nyilatkozik meg Szalárdi vallásos lelkülete, amely szerint Rákóczi Zsigmondné, a fejedelemasszony, „a változhatatlan örök életre költözék által."2 Az isteni gondviselés hirdetője, határozottan elítéli Csiaífer basa öngyilkosságát, — amely nem más, mint erőszakos belenyúlás a teremtő Istentől alkotott rendbe — még pedig pogány szolgájának szavaival: „Az élet oltalmat a természet egy alávaló férgecskébe is beleoltotta."3 A túlságba vitt vallásossággal karöltve jár a babona különösen azoknál, akik az ok és okozat között levő összefüggést — alacsony műveltségüknél fogva — nem tudják felérteni. És mintha Szalárdi is hinne a portenturnokban, ómenekben, előjelekben. Kora szellemének megfelelően ő is a néphit hívének mutatja magát. Elmondja pl., hogy az ifjú I. Rákóczi György megválasztása után kétszer leütött a mennykő a váradi házba és lesöpörte cserepes béjáratát; hogy lecsapott „a pléhekkel héjaztatott, harangos, órás toronyba is". Mindezt gonosz ómennek mondták és belőlük a fejedelemség rossz kimenetelét sejtették.4 Óment lát Szalárdi minden véletlenben. Várad elestének előjelei pl. szerinte a következők: .Váradon összeomlik egy teljesen ép ház, ledől egy kőfal, egyszer sok fogolymadár és fácán lepi el a piacot5 ; ugyancsak Váradon az elszaporodott kutyák seregekbe összegyülekezvén, „oly rettenetes ordításokat tesznek vala éjszakákon, néhol nappal is, hogy az emberek hajaszálai felborzadni láttatnának."6 Kergették, lövöldözték őket, mindhiába. Felemlíti még, hogy Máramarosszigeten téli időben „nagy égi csattanás lett", melynél nagyobbat „valaki alig hallott";7 továbbá, hogy Nagybányán (1662) oly nagy földrengés volt, hogy a nyitott ablakok forogni kezdtek, a felakasztott fegyverek összeütődtek, sok kémény és boltozat ledőlt, sőt még a munkások is hazafutottak.8 1 Krónika V. 257—8. 3 V. 256. 3 III. 103. 4 IV. 139. 5 VII. 585. 6 VII. 587. 7 VIII. 607. 8 VIII. 631.